Kleist Kolhaas Mihály címû kisregénye alapján született az Egy lócsiszár virágvasárnapja, mely az egyén és a hatalom konfliktusának, az emberi tisztesség kiszolgáltatottságának példázata. A darab kapcsán már sokan írtak olyasmit, hogy Kolhaas története az „eszelõs” jogérzet drámája.
Az, ami e mintaszerûen törvénytisztelõ és krisztusian jámbor lókereskedõ már-már idillikus hétköznapjait feldúlja, voltaképpen egy apró, jogsértõ affér.
Kolhaas Mihály lókereskedõ üzleti útjáról hazaérkezik családjához. Szolgája, Herse majd késõbb követi.
Házában leli Nagelschmidtet, legjobb barátját, aki üldözõi elõl menekült ide. A két férfi összevitatkozik, mert a barát a nemrég megvert Münzer Tamás tanainak és a népi mozgalomnak szenvedélyes híve és ezért üldözik, Kolhaas pedig Luther híveként türelemre, keresztényi alázatra, szeretetre inti barátját.
A viszontlátás családi örömének és a baráti összeszólalkozásnak a tronkai vámos megjelenése vet véget, aki 50 garast követel a tronkai báró nevében, különben Kolhaas lovát nem hajlandó átengedni birtokán. A lókereskedõ ugyan jogtalannak tartja a követelést, de hajlandó kifizetni a vámot, csak hogy lovai végre hazaérkezhessenek. De csak Herse szolga érkezik meg, õ is félig agyonverve.
Kolhaas a törvénytisztelõ törvényes orvoslást keres panaszára, s így kerül végül szembe a törvénnyel.
Egy folyamodványt akar eljuttatni a választófejedelemnek, amelyben összefoglalja panaszát. Nem elsõsorban két lováért küzd, hanem a jogtiprás ellen, amely büntetlenül hagyja az önkényeskedõt, s a törvényes rend helyreállítását akarja kikényszeríteni.
A folyamodványt felesége, Lisbeth viszi Berlinbe, de amikor át akarja nyújtani a fejedelemnek, annak egyik testõre halálra sebzi.
Betelik a pohár, Kolhaas a pör folytatása helyett vérbosszút fogad, hogy törvény híján maga vegyen elégtételt Vencelen.
Pénzzé teszi házát, lovait, minden vagyonát, sereget toboroz magának. A feudális önkényurak rettegett ellenfele lesz, váraikat feldúlja, szörnyû bosszút esküszik. Már-már úgy tûnik, semmi sem tartóztathatja fel, amikor a tronkai várban váratlanul Luther Mártonnal találja szemben magát. Luther, akit Kolhaas mesterként és élõ eseményként tisztelt, végül ráveszi a lócsiszárt, hogy vesse alá magát a választófejedelem és a császár igazságszolgáltatásának: így kerül végül bitófára.