Két szín, egy élet két oldala, egy klasszikus mű kortárs átirata, egy rendező, aki egyben a szerző is, gyönyörű jelmezek, furcsa-szép táncok, elsöprő lendület Stendhal örök klasszikusában...
és egy a közösség erejét megtalálni látszó csapat munkája!

A színpadi változat a Madách Színházban ment évekig nagy sikerrel, ezt követően másodszor a békéscsabai színház mutatja be.

Mint minden színpadi átirat csak akkor érdemes a bemutatásra, ha van a korhoz üzenete, ha a története érvényes a mai közönség számára. Is. Julien Sorel figurája feltétlenül ilyen. Két szerelme között vergődve egy tiszta, igazságos, megalkuvást nem ismerő társadalom-ideállal keresi a helyét, akarja megvalósítani álmait. A két nő két világ, két lehetőség. Az idősödő, de gyönyörű polgármesterné a kisvárosban - és a párizsi nagyhatalmú márki lánya. Mind a ketten megszabadítójukat ismerik fel a lázas fiatalemberben. De Renalné a kisváros fogolyként él, leszámolt álmaival, gyűlöli, de elfogadja a kisvárosi konvenciókat- amíg Julien szerelmében viszont nem látja álmait, amíg nem gondolja azt, hogy ez a késői szerelem visszaadhatja elveszett éveit. Szenvedélyes, vad viszonyuknak azonban vége szakad, hiszen Julient hívja a főváros, Párizs, és neki már nem elég a kisvárosi asszony szerelme.
Párizsban Mathilde, a márki lánya ugyanúgy szenved az őt körülvevő hazug és képmutató világtól, mint a polgármesterné a kisvárosban, de Mathilde fiatal, nem elfojtja, hanem vállalja eszméit, ezért bolondnak tartják. Julien megérzi benne a rokonlelket, Mathilde pedig ettől a szerelemtől úgy érzi, van lehetőség a kitörésre, van és lehet alkalom arra, hogy Juliennel együtt élve egymás álmait és eszméit valósítsák meg.
Ám a múlt bűnei sohasem maradnak megbosszulatlanok : Julien utoléri végzete, magával rántva mindenkit, akit szeretett.

A kisvárosi és a párizsi világ figurái ismerősei lehetnek a mai magyar közönségnek is. Ezek a típusok azóta is változatlanok

\"A békéscsabai színház hagyományai, műsorvilága közé remekül illik ez a szenvedélyes,romantikus, mégis igaz történet. A színészek szeretik ezt a játékstílust, rendezőként pedig nincs szebb feladat, mint ezeket az őszinte szenvedélyeket a színpadra segíteni. Külön rendezői öröm, hogy a nagy létszámú darab minden szerepére lehet találni a társulatban kiváló színészt. Ez a próbaidőszak kemény, de örömteli munkát takar. Sokszor, sok helyzetben találkoztam már, íróként vagy rendezőként ezzel a most új utakat kereső társulattal, és mindig a legnagyobb örömmel jövök ide. A színészi személyiségek varázsa, sokoldalúsága lehetővé teszi az értékes, hatásos, eredményes munkát. Nagyon bízom benne, hogy ezt majd a csabai közönség is így gondolja.\"