Kutatóhajó vesztegel az Északi-tenger jégtáblái között. Ítéletidő. Üvöltő szél, hóvihar. A jégen egy szán közelít. Van rajta valami. Ember. Él. Megmentik a lázálmok közt vergődő férfit. A hajóra viszik. A férfi felriad. Megszállottan keres valakit. Egy alakot, akit ő teremtett. A gyermekét. Meg akarja ölni…

Itt indul Mary Shelley kultikussá vált regénye. Az Északi-sarkon kapaszkodik egymásba két alak. Teremtő és teremtmény. Apa és fiú. Gyilkos és áldozat, áldozat és gyilkos.

Alapvető, emberi vágyaik mentén alakult a történetük pokoljárássá. Szeretetre, figyelemre vágytak. Arra, hogy elfogadják őket. Tudásra vágytak. Alkotni akartak. Szeretni akartak. Társat akartak. Változtatni akartak a világon. Új dolgokat létrehozni. Teremteni…

"Milyen feltartóztathatatlanul válunk azzá, amik végül leszünk…"

A két alak története során az emberiséget meghatározó alapvető kérdések merülnek fel alkotásról, tudományról, felelősségről. Életről és halálról.