„ A grund… A pesti gyerek számára ez jelenti a végtelenséget és a szabadságot.
A Pál utcai telek gyönyörű sík föld volt, s ez volt az, ami az amerikai prériket helyettesítette… mindennap az volt, amivé éppen kinevezték. Négy-öt ponton volt erőd, és minden erődnek meg volt a maga kapitánya. Kapitány, főhadnagy, hadnagy. Ez volt a hadsereg. Közlegény, fájdalom, nem volt, csak egy. Az egész grundon csak egyetlen közlegénynek parancsoltak, egyetlen közlegényt egzecíroztattak, egyetlen közlegényt ítéltek holmi kihágásokért várfogságra… ez az egyetlen közlegény Nemecsek volt, a kis szőke Nemecsek… Felnézett az erődre. Nem látott fenn senkit, de érezte, hogy valaki motoszkál az ölfák közt. Hát nekiindult, és fölkapaszkodott a kiálló végeken. A zászló mellett, jobb lábát az erőd falára téve állott fönn Áts Feri, a rettenetes Ács Feri, mindnyájuk ellensége, a füvészkertiek vezére… Csöndesen szólt le a kisfiúnak: Ne félj, Nemecsek! De Nemecsek akkor már félt, sőt szaladt. …mire a telekről visszanézett, már nem volt fenn a tetőn az Áts Feri vörös inge. Hanem a zászló is hiányzott az erődről. A kis piros-zöld zászlót, amelyet a Csele nővére varrt, magával vitte…
Mikor másnap délután a fiúk úgy fél három körül sorra beszállingóztak a grund kisajtaján, a palánk belső részén nagy papírlapot láttak… kiáltvány volt, melyet éjszakája feláldozásával Boka írt.


            KIÁLTVÁNY !!!

Most mindenkinek talpon kell lenni!
Birodalmunkat nagy veszedelem fenyegeti, és ha nem leszünk bátrak,
az egész területet elveszik tőlünk!
Veszélyben a grund!
A vörösingesek meg akarnak bennünket támadni!
De mi ott leszünk, és ha kell, életünkkel is megvédelmezzük birodalmunkat!
Mindenki teljesítse kötelességét!