A horvát reneszánsz irodalom kimagasló alakja, Marin Držic, a kis nyelvek egyik áldozata lett: ha nem horvátul ír, ma valószínűleg világirodalmi nagyságként tisztelnénk. Držic Dubrovnikban született, és vérbeli lokálpatriótaként földijeit, a külföldre vetődött dubrovniki polgárokat figurázza ki legismertebb darabjában, a Dundo Marojéban. A komédia 1550-ből való, ám jóval megelőzi korának legtöbb alkotását: vérbő humorú, mély emberismeretről tanúskodó alakjai nagyon jól játszhatók napjainkban is.
Életkedv, öröm, szerelem, vaskos és kifinomult humor lengi be a Dundo Maroje világát. Ám a darab ennél több és lényegretörőbb is: figuráiban olyan típusok kelnek életre, akiknek megfelelőit hétköznapjainkban is megtaláljuk.
A dúsgazdag kereskedő semmirekellő fia a megúszós, fényűző életet kedveli; apja pénzén külföldre utazik, és bőkezűen herdálja a családi vagyont egy rafinált kurtizán társaságában. Ebben segítségére van szolgája, aki csak azt lesi, hogy hol csurran-cseppen valami neki is. A feldühödött apa fia után megy, hogy véget vessen a permanens nyaralásnak, és útra kel az otthonfelejtett menyasszony is, hogy meglelje jegyesét.
A szálak bravúrosan fonódnak össze, a díszes kompánia óriási ribilliót okoz, miközben szemrebbenés nélkül megtagadják és kitagadják, elárulják és lóvá teszik egymást. A klasszikus komédia világában természetesen mindenki megtalálja párját, és elfelejteni látszik az őt ért sérelmeket; de ezek a figurák nem javulnak, pusztán alkalmazkodnak a helyzethez és a látszatbékével csupán érdekszövetséget kötnek.
A darab cselekményében különböző kultúrák, vérmérsékletek és viselkedési formák találkoznak és kapnak egymás fényében új árnyalatokat. A szentendrei nézőknek pedig nem csupán a jellegzetes karakterek nyújthatnak tapasztalatból ismerős élményt, de ez a jellegzetes dél-európai helyszín is, a maga nemzeti sokszínűségével, Raguza-Dubrovnik történelmi hátterével.
Az előadás könnyű, nyári szórakozást és egyben tartalmas színházi estét ígér, kitűnő színészek közreműködésével.