Kálmán Imre Siófokon született 1882- ben. Már 15 éves korában Koessler János tanítványa volt a Zeneakadémián, közben jogot hallgatott, majd 1908-ig a Pesti Napló zenei referense volt. A Zeneakadémia elvégzése után hiába keresett kiadót Bécsben, Münchenben, Lipcsében dalainak és szimfonikus költeményeinek. „Ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok… Operettet fogok írni!” – fenyegetőzött.

Első kirobbanó sikerét 1908-ban, a Vígszínházban bemutatott Tatárjárás című operettjével aratta, melyet a Th eater an der Wien másfél év múlva műsorára tűzött, s amellyel 250-es szériát ért el. Második darabját, az Obsitost is a Vígszínház vitte színre 1910-ben. Ettől kezdve azonban minden darabját külföldi színház mutatta be. 1938-ig Bécsben élt, onnan Párizsba, majd 1940-ben az USA-ba költözött, ahonnan csak a háború után tért vissza Európába. Párizsban halt meg 1953-ban, s kívánsága szerint Bécsben, a Zentralfriedhofb an helyezték örök nyugalomra.

„Új életet, új vitalitást ömlesztett a bécsi operettbe, de ezt azzal érte el, hogy magyar vért adott a bécsi zenés színpad életének s ezzel felfrissítette azt! Túlszárnyalta még legsikeresebb kortársát, Lehárt is, magyarsága tartalmasabb, valódibb bármely kortársáénál.”
(Neue Zürcher Zeitung, 1953. november 2.)

A mese egyszerű, klasszikus és romantikus: az elszegényedett Tasziló gróf gazdatiszti állást vállal a dúsgazdag Marica grófnőnél. Hogy ebből mi sül ki, azt mindenki elképzelheti…Bonyodalmak, szerelmek, szakítás, botrány s végül…minden jó, ha vége jó.

Kálmán Imre nagyoperettjét Babarczy László rendezésében tekinthetik meg nézőink.