Évadnyitó táján, de ezúttal egy korszak ünnepélyes zárására gyűlt össze a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészbejárója előtt a vagy 35 évet reprezentáló alkalmi „társulat”. A néhai és jelenlegi tagokat Rátóti Zoltán igazgató hívta meg nagy elődjének kerek születésnapi köszöntésére. 7 körül a 100-as nagyságrendű tömeg visszavonult/szorult a portára/folyosókra. Amikor a mit sem sejtő Babarczy – a nemes tréfában kulcsszerepet kapó lányával – begördült a parkolóba, az ügyelő jelére mi meghívottak kitódultunk a Rákóczi térre. A meglepett, (állítólagos) korát meghazudtoló Babarczy László ekkor tényleg elérzékenyült.

Megannyi fülhúzás/dupla csók után Székely György ügyelő újra megszólalt a hívóban: „Letelt a szünet! A próba folytatódik, mindenkit kérek a nézőtérre!” (persze többen szereplőként a járásokba mentek, fellépésre várva). A nagy rendezők, még nagyobb színészek, a legnagyobb csapat levonult a nézőtérre, még a páholyok is megteltek.

Az ünnepi műsor:
Csiky csalogányok (több Babarczy-rendezést is megidéző, bravúros belcanto, és többszólamú szláv egyházi zene jól illesztett kórusai adták meg az ünnepi est alaphangulatát.

Konferanszié: (Sarkadi Kis János. Persze ne gondoljanak a munkahelyi születésnapok rigmusainak röhögni/sírni való esendőségére: János brillíroz, szöveg és színpadi előadása „Kaposvárhoz méltó”, előttem Ascher Tamás ül – reakcióin látom: ő se talál betűnyi/gesztusnyi kivetni valót sem))

Bíborsziget (Fándly Csaba, Czene Zsófi és a „bennszülöttek” egy pianínót vonszolnak – persze önként és dalolva. Olvasatunkban Bulgakov és Kaposvár színházai újra átfednek: az 1979-es és a 2008-as bemutatók titkon magukba foglalják a közben eltelt három évtizedet. Az emblematikus társulat együtt-tartásának profán heroizmusát.)

Performance (Hunyadkürti György Arany János magaslatáról, jó fentről indul, de szerencsésen landol a nézőtéren, pont az ünnepelt zsöllyéjénél.)

Dalok (Kulka János az alkalomhoz illő emberi tartalommal tölti meg a választott sláger előadását. A „Kötény” című dalt Csonka Ibolya hasonló, őszintén megélt érzelmekkel tálalja, de azért összeszedi magát és egy tréfás poénra is futja.)

Kritikák (Varga Zsuzsi két kritikát olvas fel, a szerzők/darabok kiléte rejtve marad. Az egyik annyira elvarázsolt, hogy hasunkat fogjuk a röhögéstől. A másik is okkult beszéd – a látványt is leírja, s az ezotéria nem volt idegen ettől a díszletemtől – dicsérné, de nehezen sikerül. Babarczy is felismeri, a büfében egyeztetünk: szegény MGP írta a „Körvadászat”-ról)

Brecht dal (Lázár Kati énekli elemi erővel, nem csak szép lesz, de még a botját is eldobja – a lá Karlsbad–, így az orchester tetejéről is leugorva akadálymentesen átölelheti a születésnapost – Kisvárdai Gyula kíséri zongorán)

Zuhany-dal (A Hetek elnevezésű színészdalárda esőkabátban nyomja, végül kitör a konfetti-eső, a gégenek felizzanak, minden musicalszínpadok csúcs-látványa ezúttal is hatásos.)

Örökös tagság (Rátóti Zoltán igazgató ünnepélyesen bejelenti a Csiky Gergely Színház Örökös Tagja cím megalapítását, s hogy a kitüntetésben elsőként Babarczy László részesül… Szűnni nem akaró taps. Végül Szita Károly, a város polgármestere is gratulál, ajándékot nyújt át.

Candide finálé (Mindenki átszellemülten fújja Bernstein himnikus hangvételű kaposvári örökzöldjét, ezúttal is könnyesednek a szemek, és itt eszünkbe jutnak azok is, akik már nem lehetnek velünk.)

Babarczy László szót kér, meghatódását sem titkolva megsokallja az érzelgős végszót. A nagy dramaturg beszél belőle, amikor elmeséli, hogy neki a 70-es szimbólumáról Sztálin hetvenedik születésnapját idéző első pesti troli-vonal jut eszébe. Nem szereti ezt a számot...

Kulcs-vers (Már a büfében – de még a fogadás előtt – összeáll egy szavaló-csapat, az utolsó sor mellé Babarczy Jordán Tamástól visszakapja azt a súlyos kulcscsomót, melynek egy Shakespeare próbaszünetben leírt szép ívű repte után 30 évig a kelléktárban volt díszhelye.)
Aztán egyre emelkedő hangulatban még ki-ki jót beszélgethetett. De itt beszámolóm publikus része már véget kell érjen.

(P.S.: viszont többek között a most is felidézett 30 évről írtam egy könyvet Álomtervező címen, a Ráday Könyvesház adta ki.)