Garaczi László zenés tv-játéka a mindent eluraló médiapimaszságot mutatja be. A kereskedelmi adások mindenhatóságát, ahol felhatalmazva érzik magukat a műsorvezetők, hogy mások szerelmi életébe, magánszférájába, sorsába, karrierjébe beleszóljanak, arról faggassák, kínos helyzetekbe hozzák, mindezt kizárólag a nézettség emelkedése érdekében.
Két műsorvezető ingerkedik Budapesttel, április elsejei tréfákat űznek boldog-boldogtalannal, nem tekintve sem állását, korát, érzékenységét. Hecceiket a rádiókból és televíziókól ismert zenei dömping szakítja meg a színen is, mintha egy élő adást látnánk valamelyik zenés csatornán.
Garaczi tolla megengedőbb a valóságnál, s leszállási engedélyt ad a japánból érkező Ocsuki professzornak, hogy kigyógyítsa Budapest fővárost abból a sok fertőző indulattból, amelyet ezek az elszabadult játékok is okoznak.

Sokak számára ismerős lehet ez a fajta látás- és gondolkodásmód, amelyet a színjáték bemutat, a távirányító megnyomásával sokszor tévénk képernyőjére akdhat egy-egy ilyen adás, amelyeken mi is jót nevetünk, de csak addig, amíg nem mi vagyunk elszenvedő alanyai.

Hogy Ocsuki professzor budhista nyugalma, vagy a médaipimaszok erőszakossága győzedelmeskedik-e a közhangulaton, azt megláthatják a Ruszt József Stúdiószínház színpadán, ha odakapcsolnak december 4.-e után!
Közérdekű közleményünket olvasták! Reklám következik!