„Gyónjad a fülembe, mi bűn még, s kövesd el, azon melegében föloldozlak, drágám, van hozzá nexusom, áldassék a neve…”

A hipokraták zsarnoki uralmát leleplező Tartuffe a vígjátékirodalom csúcsteljesítménye; udvari bemutatója a hatalmas siker mellet zajos felháborodást is kiváltott. Moliére-nek többévi szívós munkájába került, míg a király engedélyével a nyilvánosság előtt bemutathatta.

Orgon, a hiszékeny párizsi polgár otthonába fogadta az álszent Tartuffe-öt, pokollá téve ezzel saját családja életét. Az utálatos szentfazék az istenes jámborság címén mindenbe beleüti az orrát, ugyanakkor nem lehet olyan kérése, amelyet a képmutatásának teljességgel bedőlő Orgon ne teljesítene. Tartuffe ül az asztalfőn, ő kapja a legjobb falatokat, a cselédség is elsősorban az ő kényelméről köteles gondoskodni. A ház ura még lánya kezét is odaadná a jöttment szélhámosnak, csak magához láncolhassa bálványozott vendégét. Marianne szíve azonban már másé, s mint kiderül, Tartuffe sem a lányért sóvárog. 

„Te is hibás vagy a Deákné vásznánál. Már pardonjál, de ez nem egy viselkedés.”