Színházak
Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1985/1986
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
Eugčne IonescoA kopasz énekesnő
fordítóGera György
- Mr. SmithKőszegi Ákos
- Mrs. SmithBalogh Erika
- Mr. MartinRubold Ödön
- Mrs. MartinKéner Gabriella
- TűzoltóparancsnokMagyar Attila
- MaryMagyar Éva
- rendezőBodolay
- játéktérMira János
- jelmeztervezőGadus Erika
- a rendező munkatársaTeklesz Zsuzsa
- fordítóGera György
Az alapművet soha nem játszották a kecskeméti Katona József Színházban. Ma már vitathatatlan klasszikus. A nyolcvanas években ez a darab mentett meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, amikor a másik neoklasszikus: Mrożek okán ismét ki akartak csapatni, - a lengyelországi katonai puccs után.
Nem szoktam semmit újrarendezni. A címszereplő most mégis újra vonz: színészeinkkel együtt hozzáöregedtünk az egykori polgári szalonhoz, - ahol Ionesco ellenszínműve máig provokál.
Lehet-e ennél mulatságosabb nyári esténk?
Mikor kamaszkorunkban, iskolánk klubjában először hallottam a művet, egy lelkes magyartanárnő szervezésében, az Állami Bábszínház színészeinek tolmácsolásában: - majd leestünk a székről, - a röhögéstől.
Ezt az alapélményemet szeretném visszaidézni, 2006. nyarán a Nagyszínház mögött, éjjel, a Kamion tetején, - háttérben az Üzemszínházzal.
Abszurdot csak realistán érdemes játszani.
Irány a darabzáró refrén: Kint sincs senki, bent sincs senki, koccintsunk csak
C’est pas par la, c’est par ici, C’est pas par la, c’est par ici, - etc.
Nem szoktam semmit újrarendezni. A címszereplő most mégis újra vonz: színészeinkkel együtt hozzáöregedtünk az egykori polgári szalonhoz, - ahol Ionesco ellenszínműve máig provokál.
Lehet-e ennél mulatságosabb nyári esténk?
Mikor kamaszkorunkban, iskolánk klubjában először hallottam a művet, egy lelkes magyartanárnő szervezésében, az Állami Bábszínház színészeinek tolmácsolásában: - majd leestünk a székről, - a röhögéstől.
Ezt az alapélményemet szeretném visszaidézni, 2006. nyarán a Nagyszínház mögött, éjjel, a Kamion tetején, - háttérben az Üzemszínházzal.
Abszurdot csak realistán érdemes játszani.
Irány a darabzáró refrén: Kint sincs senki, bent sincs senki, koccintsunk csak
C’est pas par la, c’est par ici, C’est pas par la, c’est par ici, - etc.
2006. 08. 22.