„Hol járok? A holdtól nyugatra, a naptól keletre vagyok. Az égtől messze, a földhöz túl közel.  Még egy lépés. Vagy kettő. Nem mondod meg, merre menjek, homok? Beszélj hozzám, mondd el, hol van! Már a szívem is olyan szomjas, mint egy kihalt oázis. Nem találsz mást benne, csak korhadt fákat, száraz liánt. Kitikkadt az égtől a szemem. És csak egy felhő van fent, olyan akár egy elefánt, csak cammog, csak cammog, már alig emeli a lábát. Fecske ül a hátán és énekel neki.”

„Hol járok? A holdtól nyugatra, a naptól keletre vagyok. Az égtől messze, a földhöz túl közel.  Még egy lépés. Vagy kettő. Nem mondod meg, merre menjek, homok? Beszélj hozzám, mondd el, hol van! Már a szívem is olyan szomjas, mint egy kihalt oázis. Nem találsz mást benne, csak korhadt fákat, száraz liánt. Kitikkadt az égtől a szemem. És csak egy felhő van fent, olyan akár egy elefánt, csak cammog, csak cammog, már alig emeli a lábát. Fecske ül a hátán és énekel neki.”

Mindannyian szeretnénk, ha hozzánk szegődne egy palackba zárt szellem, hogy minden kívánságunkat teljesítse. Az Ezeregyéjszaka világában egy csodalámpában lakik a Dzsinn, aki egy véletlen folytán kap új gazdát az ifjú Aladdin személyében.

A kis tolvaj Aladdin is gazdag, erős és boldog szeretne lenni, mint bármelyikünk. Ennek az útját most a Tóth Réka Ágnes által készített változatban készíti el a színház társulata, Réczei Tamás vezetésével, Drucker Péter zenéjével kísérve.