Buon giorno, signore e signori! Darabunk a gyönyörű Ancona tengerpartján, illetve kicsit beljebb, mondjuk: úgy a főterén játszódik. A történet főszereplője, a jómódú Tomao Nicomaco itt lakik egy szép házban a lányával, Luciával, akit egy Lucrezio nevű életunt milliomoshoz akar hozzáadni. Ám Lucia jobban szívleli zenetanárát, Luigit, s az érzés – mondani sem kell – kölcsönös. Azonban a cukrászda tulajdonosa, Giovanni is Lucia kezére –pontosabban pénzére – pályázik. Ekkor azonban megjelenik Giovanni húga, aki nemrég vesztette el szerelmét, s még nem is beszéltünk a gyönyörű magyar lányról, Viktóriáról, akinek don Tomao csapja a szelet, miközben Giovanni… na de erről már igazán nem illik nagy nyilvánosság előtt beszélni. Egy biztos: az összegubancolódott szálak a darab végére kibogozódnak, és majdnem mindenki megtalálja párját.
Vajda Katalin nagy sikerű zenés darabja a vérbő reneszánsz komédiák legjobb hagyományait folytatja. De az Anconai szerelmesek különlegessége nem csupán a nagyszerű karakterekben és a fordulatos cselekményben rejlik, hanem az 1970-es évek legjobb olasz tánczenéit felvonultató zenei anyagban, mely bravúrosan szövi át a szerelmi történet minden szálát. Bizonyára minden korosztály számára ismerősen csengenek az olyan slágerek, mint a Tu, soltanto tu, a Quando, quando, a Ciao, ciao bambina, a Ché sará, a Volare vagy a Felicita. Ezeknek a daloknak is köszönhetően, az Anconai szerelmesek 1997-es ősbemutatója óta levehetetlen a magyar színházak repertoárjáról, és az idei évadban végre megérkezett Kecskemétre is.