„Nem mindegy, hogy kinek mit mesél az ember!” 

A főként prózai szerzőként számon tartott Turgenyev legjelentősebb és legtöbbet játszott színpadi műve Csehovot előlegezi. A cenzúra sokáig tiltotta kiadását, évekkel később is csak megcsonkítva jelenhetett meg. A lélektanilag következetesen végigvitt, a szerelem felforgató, az embereket önmagukból kivetkőztető voltáért a szerzőt erkölcstelenséggel és a nemességgel szembeni becsületsértéssel vádolták. 

Iszlajev és családja a nyarat vidéki birtokán tölti. Velük van barátjuk, Rakityin is, akit különös, plátói szerelem fűz a birtokos feleségéhez, Natalja Petrovnához. A házhoz szégyellős tanító érkezik, akire felfigyel a ház asszonya, Beljajev azonban Natalja Petrovna nevelt lányával, Verával találja meg a közös hangot. Vera kezére más kérő is akad, ami jó okot adhat arra, hogy a tanítótól elválaszthassák, s mások érdekei érvényesüljenek.

„Sohasem állhatunk jót magunkért, és egyáltalán – semmiért.  Gyakran még a múltat sem értjük... hogyan felelhetnénk a jövőnkért! A holnapra nem lehet béklyót rakni.”