Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Abzu – Mélység s aki ott csak hal
Az előadás a MASZK Egyesület felkérésére és támogatásával készül
- SzereplőBicskei Zsuzsanna
- rendezőBicskei Zsuzsanna
3 nap telt el a Csernobil-sokk óta. Vajdaságban a tejtermék eltűnt a boltokból. A palicsi tóba állítólag sugárfertőzött eső hullott. Meleg áprilisi délután. A főtéren sokaság sziesztázik, tele a teraszok. A zsinagógától indulok, kezem-lábam égett fekete, arcom előtt gézkötés, tűzvörös overállom leffeg a szélben. Lassú Butoh-menéssel araszolok végig a városon, a városháza felé. Először döbbent csend, majd izgatott suttogás üti meg a fülem. Alig látok valamit, csak a menetirányt próbálom tartani. Kezdetben néhány ember közelít, majd lassanként tömeg sereglik körém. Magyarul, szerbül találgatják a kilétemet, szólongatnak. Egy krapek megragad és valcerezni kezd velem, mikor megérzi, hogy csupa csont és bőr vagyok a lötyögő overállban, eltaszít. Dosao je iz svemira! (A világűrből érkezett!) - kiabálja valaki. Nem tudván mit kezdeni velem, ide-oda lökdösött a tömeg, és ez jelenleg is a civil státuszom. Zűrbeli vagyok, és ez ugyanúgy konstans, mint a csernobili sugárzás.”
Bicskei Zsuzsanna Marosvásárhelyen járt színiakadémiára, sokáig Szabadkán és Újvidéken dolgozott színészként, jelenleg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban játszik, az utóbbi években pedig több szólóestet is készített. Táncstílusára többek közt Pina Bausch, Nagy József és a butoh volt hatással.
Ikko Tamura (Dairakudakan Temputenshiki) azt mondta nekem, miközben butoh-ra tanított, hogy mintegy 70%-ban vízből áll a testünk, s részben erre alapozta gyakorlatait. Mikor szembetaláltam magam a Csendes-óceánnal (akkor tényleg csendes volt), 3 dolgot érzékeltem. Ikko ott volt velem, s ezt el is mondtam neki: részese vagyok a nagy vízmélynek… visszavár s hazavágyom a nagy alantba… védtelen óriás és megharagítottuk.
Egy könnycseppben benne van az óceán. Az óceán fájdalma, ahogy a neutroncsillag grammja több tonnát nyom. A tévében láttam, amint orvhalászok levesbe valónak metélték le egy kölyökcápa uszonyait, s élve hajították vissza a vízbe.
Tolnai verssorai egy olyan tengerről szólnak, ami már nem létezik ebben a dimenzióban: itt már csak hangok maradtak és érzelmi térképek, hangok a mélytudat időtlen kútjából. S ha „azok a mélyben” csak pusztulnak némán, az velem is történik, mert a krónikát nem a hódítók írják, hanem az érzelmek; nyelv nélkül is érthető hangzású szótagokkal.”
Bicskei Zsuzsanna
2010. 07. 24.