Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Alvajáró románc
- rendezőAndrás Lóránt
- koreográfusAndrás Lóránt
- díszlettervezőSzabó Annamária
- jelmeztervezőSzabó Annamária
- zenészSándor GyulaZonda Attila
- ügyelőVajda György
A történetet itt nem elmesélik, hanem eljátsszák. A szó szoros értelmében. Játsszák, táncolják, éneklik. Alig vannak szavak, amelyek elhangzanak, azok legnagyobb részéből a néző mit sem ért. Mert cigányul hangzanak el. Cigánydalokból, táncokból áll össze a történet, amely mindezek ellenére - éppen ezért - érthető. Átélhető, megélhető, megrendítő. A tánc nem eredeti, hanem stilizált mozdulatok sorozata, összhangja, ezért a szakmaitlanság esetleges buktatóit is kikerüli. A dalok lényege nem a szöveg, hanem a hozzá társuló játék, mozgás, tánc. A versek mozdulatokká változtak, az énekek játékká.
A mérhetetlen mélységek a mondatokon túl rejteznek, megtalálhatóak a táncban, az énekhangban, a legősibb érzelmek és ösztönök így megnyilatkozhatnak. És ezt meg is teszik. Megrendítő az előadás: a történet egyszerűségében, a rendezés egyszerűségében, a mozgalmas, de letisztult koreográfiában és ritmusban vegytisztán törnek elő az érzelmek, amelyek megélésétől legtöbbünk fél. Így átélhetővé válnak. (...) Színházat láttunk a szó klasszikus és pozitív értelmében.
(Nagy Botond)
2006. 11. 05. Marosvásárhelyi Várban, a Yorick Stúdióban