Ismeretlen helyen, ismeretlen férfiak egy ismeretlen nõrõl beszélnek. Röviden ennyi a történet, de a játék, ami ebbõl a szituációból bontakozik ki, izgalmas, tartalmas szórakozást ígér. Aljosa, Gyabkin és Jura olyan múltbeli eseményeket idéznek fel, melyeknek valamilyen módon köze volt egy titokzatos nõhöz, bizonyos Irina Bikulinához. A történet mesélése egy ponton „megszakad” és ugyanennek a történetnek az eljátszásával, megmutatásával folytatódik, melynek fõszereplõjévé a három férfi válik. Lassan kerülnek egymás mellé a mozaikkockák és összeáll a kép, hogy ki is volt ez a Nõ és végül fény derül arra is, hogy valamilyen formában mindhárom férfi kapcsolatba került vele.
Puskás Zoltán cirkuszporondot idézõ díszlete a játék körkörösségére utal. Arra, hogy nem tudjuk, mióta tart ez a történet és nem fogjuk megtudni azt sem, hogy mikor ér véget. A játékon van tehát a hangsúly, úgy a szöveg, mint pedig a rendezõi elképzelés szempontjából, hiszen mindhárom színésznek több figurát is meg kell jelenítenie.
Nagy lehetõség a színész számára, amikor csak önmaga színészi kelléktárából építkezhet, ugyanakkor a legnehezebb feladat is, ha nincsnek mankók, hanem csak önmaga van, a teste, a tekintete, a mozdulata, a hangja, a szünetei – amit tartalommal kell megtöltenie. Ez az igazi színház.
Izgalmas, szórakoztató elõadás, melyben a humor igen széles skálája jelenik meg.