DON JUAN & FAUST: LEMEZTELENÍTVE

Don Juan & Faust: dél és észak legnagyobb jelképei. Mediterrán forróság és a Mont Blanc jeges csúcsa. Test és Szellem. Gátlástalan kéj- és korlátlan tudásvágy. A belsõ ellentmondásokkal, ambivalenciával, érzelmi válsággal küszködõ, modern jellem két narcisztikus pólusa. Férfiak, akik egyformán gátlástalanul törnek a gáttalan boldogságra, ellenben soha nem birtokolhatják a teljességet. Még ha a Poklot döngetik is.

Don Juan és Faust egyetlen más mûvészeti alkotásban sem szerepelnek együtt, kizárólag a 35 éves korában – egy tragikus házasság, több szenvedélyes konfliktus és súlyos alkoholizmus nyomán – elhunyt Christian Dietrich Grabbe (1801–1836) 1829-ben írott darabjában. Szerb Antal szerint, a színházi rendezéssel is kísérletezõ “részeges vadzseni” a 20. századi expresszionizmus elõfutára volt. Annyira igyekezett lerombolni Shakespeare kultuszát, hogy maga is a végletes ellentétek összhangját hirdette.

Don Juan és Faust: a szinte soha nem játszott német darabot Alexander Hausvater fedezte fel, aki a textust mindig kanavásznak tekinti, és a totális színház eszköztárának teljes bevetésével egyszerre szellemi és érzéki élményt nyújtó színpadi alkotásokat szokott létrehozni. A Romániában született, gyerekként Izraelbe emigrált, színházi tanulmányait Írországban folytatott, jelenleg Kanadában élõ és az egész világon dolgozó rendezõ most vitt színre elõször elõadást magyar ajkú színészekkel.

Don Juan és Faust: a Temesvári Csiky Gergely Színház õsbemutatója. Azé a színpadi mûhelyé, amelynek akkor 24 éves direktora – “a mostani Faust”, azaz Demeter András – tizenkét esztendõvel ezelõtt elhatározta, hogy Budapest és Bukarest között, a négy nemzet hagyományait ötvözõ európai város magyar színháza ne csupán egy legyen a kisebbségi intézmények között. A multikulturalitás nagy érték, hiszen az interferenciák nyomán fellelhetjük a szélsõségek harmóniáját leképezõ, az egyedi és egyetemes kultúrát egyidejûleg hirdetõ, önvizsgálatra serkentõ emberi lényeget. A valódi Színházat.

Don Juan és Faust: A balkáni és közép-európai tradíciók “ütköztetése” már hét esztendeje sikerrel szemlélteti a végletek ambivalens egységét – és groteszk tragédiáját. A Lorenzaccio óta az is nyilvánvaló, hogy a temesvári magyar teátrumban kedvelik a “posztmodern újromantikát” és a merész kihívásokat. Azóta viszont a Csiky Gergely Színház a rendhagyótól eljutott az általánosig. Noha Hausvater rendezése is bõvelkedik csodaszép látványban, a külsõségek nem tolakodnak a színész elé. A közlendõ mindenekelõtt az alakításból fakad. Beleértve a színpadi hagyományok különbözõségét rafináltan kihasználó játékstílust.

A Romániában született, anyjával Izraelbe emigrált, színházi tanulmányait Írországban folytatott, jelenleg Kanadában élő és az egész világon dolgozó neves rendező először állított színre előadást magyar ajkú színészekkel, s ráadásként egy olyan szöveget használt alapanyagként, amelyet magyar nyelvű színpadon még soha nem játszottak. A produkció sok tekintetben emlékeztet Az ember tragédiája Falanszterére. A temesváriak nem véletlenül tartották a bemutatót a Magyar Dráma Napjának előestéjén.
Darvay Nagy Adrienne

„Ebben a színpadi világban a szöveg nem az egyetlen, s talán nem is a legfontosabb jelentéshordozó, a mozgás és a látvány teljessége néhol háttérbe szoríthatja, végül mégis együtt mondják ki a lényeget. (…) Egy elgépiesedett, redukált világban kezdődik el a történet, ahol a laborban dolgozók maguk sem tudják, hogy nők, hiszen a férfiak nélküli világban értelmét vesztette a nemi identitás is. A kutatás tárgya mégis két férfi, akik a kísérletek során Don Juan és Faust mítoszának megtestesítőivé válnak. Don Juan csak az érzékekkel birtokba vehetőben hisz, lelkiismeret-furdalás nélkül öl, hogy megszerezze Donna Annát, akiért Faust is eladja lelkét az ördögnek. Csupán Donna Anna teste lesz az övé, de ez is elég ahhoz, hogy a rideg, művi laborvilágba visszatérjen az élniakarás vágya, a nemtelennek hitt nők nőiségüket vállalva menekülnek innen egy másik, az ösztönök, a testiség nem kevésbé redukált világába. Az előadást ez a cseppet sem hízelgő, groteszk jövőkép zárja. (…) Balázs Attila Don Juan szerepében korábbi nagy szerepeit idéző játékkal, hitelesen kelti életre a hőst. Hálásabb, több lehetőséget kínál Faust figurája, s Demeter András ki is használja ezt. Különösen jól jeleníti meg az öreg tudós esetlenségét, szokatlanul visszafogottan játszik, és éppen ezért lesz rendkívül hatásos a megfiatalodása. Mindkét alakításban a pőreség, a mezítelenség egyetlen pillanatig sem vált bántóvá, ízléstelenül öncélúvá, a ketrecbe zárt lények dehumanizáltságát közvetítette csupán.”
Mészáros Ildikó

– Új Szó

„Ha művészet attól művészet, hogy egy gondolattal, egy lépéssel mindig előtte jár korának, egész pontosan annak a társadalmi közegnek, amely befogadja vagy éppen elutasítja, akkor a temesvári magyar társulat előadásában látható Don Juan és Faust mindenképpen az. (…) néhány, tudományos-fantasztikus filmsorozatokba illő jelenetet leszámítva művészi élményt is nyújt. Tokai Andrea Mefisztó-alakítása vagy Faust (Demeter András) és Donna Anna (Alina Reus) halálos ölelkezése kétségtelenül.”