Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Matei VişniecÉs a csellóval mi legyen?
- Férfi csellóvalHadnagy László m.v.
- Férfi újsággalSzűcs-Olcsváry Gellért
- Öregember bottalPosta Ervin
- Hölgy fátyollalkésőbb Hölgy csellóvalJankovics Anna m.v.
- rendezőZakariás Zalán m.v.
- díszlettervezőCsiki Csaba m.v.
- jelmeztervezőCsiki Csaba m.v.
- zenei munkatársSalat-Zakariás Soma
- fordítóKovács Kázmér
- fényToásó István
- hangLőrincz József
- súgóKolozsi Borsos Ilona
Matei Vişniec darabját 1989 decemberében írta, miközben tombolt a forradalom. Az abszurd elemekből szerkesztett szöveg egy poszt-becketti alapszituációra épül: a szereplők várakoznak egy váróteremben. Nem tudják, hogy mire várnak, de ez náluk nem egy életpillanat, hanem létforma, az egész életük egy nagy várakozás. Ebben a várakozásban zavarja meg létüket egy csellista, aki állandó zenélésével lassan az őrületbe kergeti őket. Vişniec szövege már a szatirikus abszurd dramaturgiába sorolható, ahol a lefestett világról meglehetősen realista módon kapunk képet. Ha a váróterem az élet, akkor a zene a művészetet szimbolizálja. A darab üzenete tehát a művészet halála, mivel a három szereplő megöli a csellistát. A közemberek vetnek véget a művészetnek, mert idegesíti őket annak jelenvalósága, egyszerűen elviselhetetlenné válik számukra. Vişniec eltorzult szemlélete a Ceaşescu-rendszerben elnyomott művészek segélykiáltása is egyben, de egy állandó bezártsága az emberiségnek a művészettel szemben.
A három szereplő, a jól megszokott poszt-mrozeki hármas egység, a három egymást kiegészítő jellem: az Erős, a Gyenge, és az Érzékeny. A két férfi a két ellenpólus, a nő pedig az összekötő elem közöttük. Csakis egymást biztatva jutnak el a közös, de egyben öntörvényű céljukig, ami nem más, minthogy csendben tudjanak várakozni tovább. Természetesen ez a csend megint csak a bezártsághoz vezet. Az egymás iránti tolerancia, a szabadság, az összeesküvés témáit feszegető darab könnyed humorú szöveggel kezeli a keserű alapszituációt, ami végül is egy szórakoztató előadásnak ad alapanyagot. A várótermen kívül a cselekmény alatt végig tombol a vihar, szél, eső, ami természetesen nem más, mint az oly sok változással kecsegtető forradalom tükörképe.
Zakariás Zalán
2009. 10. 01. Stúdió
Az előadás hossza: 70 perc szünet nélkül