2008. nyarán harmincadik útjára indul a Tanyaszínház. Ezúttal a Hegedûs a háztetõn népszerû figuráival és dallamaival járják a Vajdaságot. A népes csapat gerincét az Újvidéki Mûvészeti Akadémia elsõs és harmadéves színinövendékei alkotják. Tevje szerepében Vukosavljev Ivánt láthatja majd a közönség. Bár még nem költöztünk ki a kavillói TanyaHázba, ahol autentikus körülmények között, messze a város zajától átadhatjuk magunkat az alkotás élvezetének, a próbák jelenleg is nagy iramban zajlanak az Újvidéki Színház falai között, Jankovics Andrea korrepetitor és Lavro-Gyenes Ildikó koreográfus vezénylete alatt. Aztán lassan összeállnak a részek kerek egésszé, szöveg, zene, tánc, díszlet, jelmez eggyé kovácsolódnak Puskás Zoltán rendezõ keze alatt, és akkor indulhat a csalogató minden este, mindig másik faluban/városban: „Színház, színház...vándoszínház...színház: csodavilág.”
Góli Kornélia
Új negyedszázadunk elsõ évében igyekeztünk több olyan „szereplõt” meghívni, akinek jelenléte alakította színházunk legfontosabb törekvéseit. Közöttük a Tanyaszínház munkájának folytatói Soltis Lajos számunkra is meghatározó emlékét is idézik nekünk és mindazoknak, akik a vajdasági magyar színházi élet e kimagasló színészét, rendezõjét, színészpedagógusát ismerhették.

A díszlet szükségképpen minimális, pedig már azzal dicsekedhet a tanyaszínház, hogy
ekhós szekerüket nem szamár, hanem traktor vontatja. Egy nagyobb dobogó mögött egy
kisebb, azon túl pedig egy szabályos házfal. Nincs festői nyomorúság, csak praktikus
egyszerűség van. Puskás Zoltán rendező, aki a díszletet és az egyszerű jelmezeket is
tervezte, azonban illúziókeltőn használja ezt a teret. Szinte semmi sincs, amivel egy
musical hatni szokott. Nincs látványos, tarka folklórműsor, helyette Lavro Gyenes Ildikó
koreográfiája szikár erővel hat. Ezúttal Anatevka tényleg nagyon szegény falu, a gazdag
mészárosnak is csak egy tréfás hastömésre futja. Nem bíbelődnek mikroportok
elrejtésével, a színészek szája elé belógatott mikrofonokat használnak. A játszók nagyon
fiatalok, és külsejük öregítésére se fordítanak hiábavaló igyekezetet, minimális
jelzésekkel beérik.
A darab így is megszólal, a puszta játék, illetve a játékot átható akarat, közlésvágy által.
Egyszerű eszközök, nyilvánvaló gesztusok hatásosak lesznek attól, hogy komolyan
gondolják őket, no meg attól is, hogy összhangban vannak, egységes jelrendszert, stílust
alkotnak. A néző lassanként megfeledkezik a kezdetben zavaró tényezőkről, és
belefeledkezik a történetbe, megszereti a figurákat meg azokat is, akik játsszák őket.
Kiváltképp a kedélyes-bölcs Tevjét alakító Vukoszavljev Ivánt, az elmélyülten komoly
Goldét adó Földi Lillát, a langaléta termetét szellemesen használó Mészáros Gábort
Mótel Kamzojl szerepében, a Lázár Wolfot mulatságosan megjelenítő Huszta Dánielt.
Zappe László (Népszabadság)