Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Parti Nagy LajosIbusár
- Sárbogárdi JolánjegykiadóVicei Natália
- Bajkhállóy RichardhuszárkapitányRalbovszki Csaba
- Kleisermann MihályjegyvizsgálóRalbovszki Csaba
- Talpighy grófmuszka kémPéter Ferenc
- Vargányai GusztávállomásfőnökPéter Ferenc
- Amáliagyámleány, hercegkisasszonyKalmár Zsuzsa
- AnyuskaSziráczky Katalin
- Léopold FőhercegAmália gyámjaKovács Frigyes
- NarrátorKovács Frigyes
- Istensegitsy Kálmánagg közhuszárSzőke Attila
- Egy utasutasPálfi Ervin
- Jénai Pálvasutas, egy hang nélkülSzilágyi Nándor
- SzereplőBrezovszki Roland m.v.Kiss Andor m.v.Lackó Bálint m.v.
- rendezőHernyák György
- díszlettervezőSzilágyi Nándor
- jelmeztervezőCselényi Nóra m.v.
- koreográfusRogács László m.v.
- zeneszerzőifj. Kucsera Géza m.v.
- koreográfusasszisztensBrezovszki Roland m.v.
- szinpadmesterVidakov Milorad
- fényFlajsman Róbert
- hangMatlári Miklós
- kellékSzabó Cibolya Gábor
- sminkOrkics Márta
- fodrászOrkics Márta
- súgóKotroba Júlia
- ügyelőVrestyák Erzsébet.
- rendezőasszisztensKörmöci Petronella
„1992-ben, amikor a darabot írtam, volt egy üres, légbőlkapott nevem, Sárbogárdi Jolán, illetve volt egy kisregény, A test angyala, melyet a Jolán neve alatt jelentettem meg korábban. Volt továbbá egy bizonyos hangjáték-pályázat, melynek Huszárok volt a címe. Úgy éreztem, tartozom ennek a kedves, biankó teremtésnek annyival, hogy sorsot, milyenséget írok neki, megmutatom egyfelől "alkotás" közben, másfelől a saját, szürke életében, illetve megírom, mi történik, ha e két dolog összeütközik. Megtettem hát Jolánt MÁV-menetjegykiadónak Ibusáron és megírtam egy napját, egy harisnya-szomorú, ám végzetes őszi napját, melynek éjszakáján Sárbogárdi Jolán föllázad és súlyos függelemsértés keretében előadja "éjeinek harapdált gyümölcsét", az általa írt operettet. Erről szól a darab, vagyis az ibusári valóság és a habos-tüllös, persze ugyancsak ibusári vágyvilág reménytelen összegabalyodásáról, arrül, ahogy megelevenednek a képzelet strandpapucsnyi huszárjai, miközben szegény Jolán kicsit megőrül, vagyis egyszer az életben botrányosan szabad akar lenni, eléggé hiába, mint mindannyian. Szól továbbá az öregedésről, a szerelemről meg arról, hogy miért nem, ha igen, meg arról, hogy a nyelvi szempontú bajok alatt is érző szív dobog. Mindeközben szól paródia és szeretet viszonyáról, és sorolhatnám, hogy nyelvileg mi mindenről. Az Ibusár rólunk, de ne többesszámozzak - rólam szól. Sárbogárdi Jolán én vagyunk.”
(Parti Nagy Lajos)
Egy ősbemutató, az írott szöveg első nyilvános elhangzása előtt az író számára bizonyára fontos, hogy a saját szándékait elképzeléseit, persze egy másik művészet játékszabályai között, minél teljesebben viszontlássa a színpadon. Később, ha a darab van olyan szerencsés, hogy újra bemutatják, s ez egy szerencsés darab, akkor nem annyira az az érdekes, hogy átjön-e a rivaldán az én nem is tudom micsodám, „üzenetem”, mert mért ne jönne át, hanem az, miként gondolkodik az én hajdani szövegemről a rendező, miként rendezi azt elevenné, színházzá, továbbá mit akar és mit tud kezdeni a színész a szerepével, az általam felkínált és nagyjából kirajzolt figurával. Szóval számomra érdekesebb, hogy mások elképzeléseit lássam viszont a közös produkcióban. Több éve játsszák az Ibusárt, érthető, hogy, bár szeretem, a szöveget unom már kicsikét, és érthető, ha meglehetősen kívülről nézem, mint darabot. Ami érdekel benne, az, hogy hogyan lesz időről időre színházzá a papír. Ha úgy tetszik, nem érte izgulok, hanem a társulatért, mely közönség elé viszi.
- Parti Nagy Lajos
2006. 12. 20.