„1992-ben, amikor a darabot írtam, volt egy üres, légbőlkapott nevem, Sárbogárdi Jolán, illetve volt egy kisregény, A test angyala, melyet a Jolán neve alatt jelentettem meg korábban. Volt továbbá egy bizonyos hangjáték-pályázat, melynek Huszárok volt a címe. Úgy éreztem, tartozom ennek a kedves, biankó teremtésnek annyival, hogy sorsot, milyenséget írok neki, megmutatom egyfelől "alkotás" közben, másfelől a saját, szürke életében, illetve megírom, mi történik, ha e két dolog összeütközik. Megtettem hát Jolánt MÁV-menetjegykiadónak Ibusáron és megírtam egy napját, egy harisnya-szomorú, ám végzetes őszi napját, melynek éjszakáján Sárbogárdi Jolán föllázad és súlyos függelemsértés keretében előadja "éjeinek harapdált gyümölcsét", az általa írt operettet. Erről szól a darab, vagyis az ibusári valóság és a habos-tüllös, persze ugyancsak ibusári vágyvilág reménytelen összegabalyodásáról, arrül, ahogy megelevenednek a képzelet strandpapucsnyi huszárjai, miközben szegény Jolán kicsit megőrül, vagyis egyszer az életben botrányosan szabad akar lenni, eléggé hiába, mint mindannyian. Szól továbbá az öregedésről, a szerelemről meg arról, hogy miért nem, ha igen, meg arról, hogy a nyelvi szempontú bajok alatt is érző szív dobog. Mindeközben szól paródia és szeretet viszonyáról, és sorolhatnám, hogy nyelvileg mi mindenről. Az Ibusár rólunk, de ne többesszámozzak - rólam szól. Sárbogárdi Jolán én vagyunk.”

(Parti Nagy Lajos)



Egy ősbemutató, az írott szöveg első nyilvános elhangzása előtt az író számára bizonyára fontos, hogy a saját szándékait elképzeléseit, persze egy másik művészet játékszabályai között, minél teljesebben viszontlássa a színpadon. Később, ha a darab van olyan szerencsés, hogy újra bemutatják, s ez egy szerencsés darab, akkor nem annyira az az érdekes, hogy átjön-e a rivaldán az én nem is tudom micsodám, „üzenetem”, mert mért ne jönne át, hanem az, miként gondolkodik az én hajdani szövegemről a rendező, miként rendezi azt elevenné, színházzá, továbbá mit akar és mit tud kezdeni a színész a szerepével, az általam felkínált és nagyjából kirajzolt figurával. Szóval számomra érdekesebb, hogy mások elképzeléseit lássam viszont a közös produkcióban. Több éve játsszák az Ibusárt, érthető, hogy, bár szeretem, a szöveget unom már kicsikét, és érthető, ha meglehetősen kívülről nézem, mint darabot. Ami érdekel benne, az, hogy hogyan lesz időről időre színházzá a papír. Ha úgy tetszik, nem érte izgulok, hanem a társulatért, mely közönség elé viszi.

- Parti Nagy Lajos