William Shakespeare III. Richárd című drámája több értelemben is rekorder a brit szerző művei között: egyrészt ez a leghosszabb történelmi munkája, másrészt talán e műben sikerült a legpontosabban feltérképeznie a hatalmi gépezet, a politikai machinációk, a macchiavellizmus máig működő gyilkos logikájának működését. Ez utóbbiban oly erőteljeset alkotott, hogy Jan Kott a huszadik század derekán erre az egy drámára alapozza a nagy mechanizmus elméletét: a politikai gépezet teóriáját, amely öl, feldolgoz, majd legyártja a végén az új reményt, az új királyt, aki ugyanúgy folytat mindent, mint elődei. Dejan Projkovszki rendezésében ez a gépezet jár a csúcsra, ugyanakkor a Mészáros Árpád alakítása által működtetett gyilkoló masinéria Jan Kott elemzéseinek egy másik aspektusát is felvillantja. Richárd ugyanis nem csupán gyermek- és családgyilkos aratógép, hanem egyben bohóc is: torz nevettető, Verdi Rigolettójának elődje. Operai felhangok, dekadencia és túlfűtött érzelmek mesélik el nekünk (Újvidék városában 110 évvel az utolsó Richárd- előadás után) a politika örök történetét.