Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Makszim GorkijKicsik és polgárok
- BesszemenovKovács Frigyes
- Akulina Ivanovnaa feleségeH. Faragó Edit m.v.
- Pjotra fiaSzőke Attila
- Tatjánaa lányaG. Erdélyi Hermina
- NyilBesszemenov nevelt fiaRalbovszki Csaba
- PercsihinSzilágyi Nándor
- PoljaPercsihin lányaGál Elvira m.v.
- JelenaKalmár Zsuzsa
- TyetyerevPéter Ferenc
- SiskinPálfi Ervin
- CvetajevaTáborosi Margaréta m.v.
- SztyepanyidaszakácsnőSziráczky Katalin
- OrvosPéter László m.v.
- rendezőVerebes István m.v.
- díszlettervezőKis-Kovács Gergely m.v.
- jelmeztervezőGadus Erika m.v.
- dramaturgFaragó Zsuzsa m.v.
- fordítóFaragó Zsuzsa
- mozgásBodor Johanna m.v.
- zenei összeállításVerebes István m.v.
- fényFlajsman Róbert
- hangMatlári Miklós
- súgóKotroba Júlia
- ügyelőVrestyák Erzsébet.
- rendezőasszisztensBrestyánszki B. R.
Örömtelenül létezni, az örömtelenségbe lustán, felelőtlenül beleszokni, örömtelenségeinkért mindenki mást rögeszmésen okolni, rögeszméinktől nem tágítani, nem tágítani a magunk érdekében sem, rögeszmékkel küzdeni minden rögeszme ellen, fájdalmaink gócául folyamatosan a másoktól való sértettséget tudni csak, de közben soha be nem ismerni a magunk tehetetlenségét, a magunk hazugságait, a magunk érzéketlenségét, a magunk döntésképtelenségét, örömtelen létezésünk ellenőrizetlensége, zavarodottsága és féktelensége révén lehetetlenné tenni minden más létezését, a szeretetet szavak foglyául ejteni, sanda tetteinkkel minden értékes érzelmünk ellen merényletet elkövetni, és ebbe az egészbe beleüresedni, majd’ beledögleni, mindezeknek igeideje az a két és fél óra, aminek során a szabadkai társulat eljátsza Gorkij Kicsik és polgárok című színművét.
- Verebes István
MAKSZIM GORKIJ
Orosz regény- és drámaíró, elbeszélő, publicista.
Eredeti neve Alekszej Makszimovics Peskov.
Nyizsnyij-Novgorodban (ma: Gorkij) született 1868-ban.
Apja asztalos volt, fiatalon meghalt. Gyermekéveit a „nagyon vallásos, kegyetlen zsarnok és betegesen fösvény” anyai nagyapjánál töltötte, anyját is korán elvesztette, csak a „csodálatosan jó” nagyanyjától kapott szeretetet.
Nyolcéves korában inasnak szegődtették, ettől kezdve az „emberek között élt”, kifutófiú, ikonfestő, hajósinas és teherhordó volt, s gyalog bebarangolta Oroszország különböző tájait és a Kaukázust. 1888-ban a narodnyikokhoz tartozó fiatal értelmiségiekkel került kapcsolatba, emiatt 1889-ben letartóztatták; ettől fogva állandó rendőri felügyelet alatt állt. Száműzött forradalmárokkal, köztük marxistákkal ismerkedett meg.
1892-ben jelent meg első elbeszélése. Neve hamarosan széles körben ismertté vált, műveti néhány év alatt számos nyelvre lefordították.
1902-ben az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, de a cár személyes utasítására érvénytelenítették a döntést, mire Csehov, Korolenkó és mások is lemondtak tagságukról.
Az 1905-ös forradalom aktív résztvevője volt; letartóztatták, de a nemzetközi közvélemény nyomására kiengedték. 1905-ben belépett a bolsevik pártba. Gorkij tekintélyével és pénzzel is támogatta a pártot; annak döntése alapján hagyta el 1906 elején Oroszországot. Az USA-ba utazott, hogy a forradalom támogatására megnyerje a külföldi munkásságot és értelmiséget, de Amerikából a cári kormány követelésére távozásra kényszerült;
Ellentmondásos szerepet játszott az irodalmi és politikai életben.
1936. július 18-án halt meg Gorkijban, Moszkva mellett, vélhetően megmérgezték.
2007. 04. 17.