Ha lúd, legyen kövér!

Elindult a szekér. No nem egy olyan darabbal, amelyet még sosem jegyzett közönség. A Lúdas Matyit számtalanszor filmre, színpadra, rajzfilmre vitték, mindannyiszor, úgy hiszem, jó élményben lehetett része a közönségnek. És most itt egy színdarab, Góli Kornélia adaptációja és László Sándor rendezése.
Az adaptáció szépen működik: Matyi konfliktusa az egész világgal már az első jelenetben kibontakozik, ez persze igazán a megveretés pillanatában nyeri el funkcióját. A falusi, de feljebb, jobbra vágyó fiú első kiruccanása a világba bukással végződik: megveretik a döbrögi vásárban. A szégyen és a bosszúvágy szüli ezt a történetet, és az igazságérzet.
(…)
A karakterek jól elkülönültek és megrajzoltak. Az utóbbi szó is a darab és a figurák rajzfilmszerű jellegére utal. Az egész mű egyébként a vásári komédia jellegét hordozza magán, ami természetes is egy Tanyaszínház-előadással kapcsolatban. A commedia dell’arte műfajából a rendező átvette némileg az improvizációt is: a színészek elmondták, hogy a szöveget, főleg az idegen(nek tűnő) nyelven folyót, rögtönözhették a próbák folyamán, és azt raktak bele, amit csak akartak.
(…)
Dicséretes, hogy a zene nagy szerepet játszik az előadásban. A jeleneteket dalok választják el, a vásárban folyton énekelnek, a liba is meglehetősen muzikális – ebből adódik a történet fő problémája, a megveretés is...

Lénárd Róbert