Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Henrik IbsenNóra
Hajdú Henrik és Németh László fordításai alapján a szöveget átdolgozta Patkó Éva
- Nóraa feleségeTompa Klára
- Torvald HelmerügyvédBányai Kelemen Barna
- LindénéLőrinczi Máthé Rozália
- Doktor RankKorpos András
- Nils KrogstadjogtanácsosNagy Antal e.h.
- rendezőPatkó Éva
- díszlettervezőStaicova Karina
- jelmeztervezőLászló Ildikó
- videóPalkó Attila e.h.
- táncSzõke István.
- a rendező munkatársaNagy Júlia e.h.
- A dupla agy dupla álmokat álmodik. A dupla szem a színskálák skáláit is érzékeli. A lélek, mint két buborék egybepattan, s a lélektágulásban új életérzés jelenik meg, új világ, új művészet, új irányzat, új kultusz. Nem vonz e csodálatos tágulás?
- Én már eléggé kitágultam, lila vagyok, annyira.
- Én a küszöbödön fekszem éjjel és nappal. És nem érdekel, hogy a küszöbön fekvőt mindenki lenézi. Ennek a küszöbnek sokkal nagyobb a jelentősége, minthogy így lehessen lenézni a küszöbön fekvőt. Mert túl van érzékek és gondolatok magasán, nem véletlen a magasztossága.
- Én egyszerűen csak szeretlek.
- Jöjj, merüljünk alá az igézetek káprázatába…
- Nem, nem akarok alámerülni. Hagynod kell a felszínen. Bármit megteszek érted, de ne akard, hogy alábukjak. Engem riaszt a mélység. A mélyben halottak vannak, halott emberek és halott tárgyak, halott gondolatok és halott érzelmek, valóságos tömegsírok, nem hallod? Üvöltenek, nem hallod az érzékeny füleddel? Én nem akarok szülötte lenni a mélynek. Én nem akarok belesüllyedni. Én nem akarom ezt az üvöltözést. Én ide-oda csúszkálok a felszínen, nem merülök bele semmibe, hagyj engem, édes.
- Hát nem szeretsz?
- Szeretlek.
- Akkor merüljünk alá…
- Nem akarok.
- De azt mondtad, szeretsz.
- Szeretlek.
- Akkor gyere…
Láng Zsolt
- Én már eléggé kitágultam, lila vagyok, annyira.
- Én a küszöbödön fekszem éjjel és nappal. És nem érdekel, hogy a küszöbön fekvőt mindenki lenézi. Ennek a küszöbnek sokkal nagyobb a jelentősége, minthogy így lehessen lenézni a küszöbön fekvőt. Mert túl van érzékek és gondolatok magasán, nem véletlen a magasztossága.
- Én egyszerűen csak szeretlek.
- Jöjj, merüljünk alá az igézetek káprázatába…
- Nem, nem akarok alámerülni. Hagynod kell a felszínen. Bármit megteszek érted, de ne akard, hogy alábukjak. Engem riaszt a mélység. A mélyben halottak vannak, halott emberek és halott tárgyak, halott gondolatok és halott érzelmek, valóságos tömegsírok, nem hallod? Üvöltenek, nem hallod az érzékeny füleddel? Én nem akarok szülötte lenni a mélynek. Én nem akarok belesüllyedni. Én nem akarom ezt az üvöltözést. Én ide-oda csúszkálok a felszínen, nem merülök bele semmibe, hagyj engem, édes.
- Hát nem szeretsz?
- Szeretlek.
- Akkor merüljünk alá…
- Nem akarok.
- De azt mondtad, szeretsz.
- Szeretlek.
- Akkor gyere…
Láng Zsolt
2008. 04. 06.