Ben Johnson első színpadi alkotásáért néhány hónap börtön jutalmat kapott, mivel a darabot lázítónak ítélték. Ám hamarosan, Shakespeare közbenjárására bemutatták a Ki-ki a maga módján c. darabját. A szereplők között a nagy William is ott volt.



A sikeres premier nyomán máris a legjobb tragédiaírók között emlegették, de a rőtszakállú, hirtelen természetű, nagy ivó és verekedő író békés napjai hamar véget értek: párbajban leszúrta egyik színésztársát. Az akasztófától csak a jóindulat mentette meg.

Műveiben Johnson mindig a valóságból merít, tükröt tart az emberiségnek, azonban csupán egyik oldalát mutatja meg az emberi természetnek: az erkölcsi fogyatékosságokat és az elferdüléseket.

Volpone c. pénzkomédiáját, amelyet 1605-ben írt, a népszerű A róka és a holló c tanmesét dolgozta fel, kiegészítve a szereplők sorát egy Léggyel, egy Keselyűvel, egy vén Varjúval és egy "ladyvé rangosított Libával". Volpone a korrupció, a kapzsiság megtestesítője ("jobban gyönyörködöm vagyonom ravasz gyarapításában, mint a boldog birtoklásban" - hangzik híres mondata), aki a komédiában  hű szolgájával, Mosca-val halálhírét terjeszti. Hamarosan megjelennek az örökségvadászok, akik megcsúfolására pokoli játékot eszelnek ki: Mosca nevére állítják ki a végrendeletet.

A Rókajáték sorskomédia ugyancsak tükröt tart a néző elé, de az eredeti vígjátékkal ellentétben nem csak a hibákat pellengérezi ki, hanem az ember játékos mivoltát is felvillantja.



A jóságos Mester, (…) fogta tehát az embert, és kialakulatlan teremtményét a világ közepébe helyezte, így szólította meg: “Sem lakóhelyedet, sem külsődet nem határoztuk meg, Ádám, és semmiféle különös tehetséget nem kaptál tőlünk, hogy amelyik helyet, amilyen külsőt, amilyen képességet kívánságod és érzéseid szerint te magadnak megkívánsz, az legyen tulajdonod. (…) Téged nem köt semmilyen fék, a saját értelmes elbírálásod hatalmába helyeztelek, s magad vonod meg határaidat. Te vagy a világ közepe, hogy kényelmesebben körültekinthess mindazon, ami a világon van. Téged nem alkottunk sem éginek, sem földinek, se halandónak, sem halhatatlannak, hogy mintegy önmagad szabad, feljogosított alakítója és alkotója azt a formát véssed ki magadnak, amelyik jobban tetszik. Lesüllyedhetsz az állatok alacsony fokára, és újjászülethetsz lelked elhatározásából a magasabb isteni fokon.”

Giovanni Pico della Mirandola: Az ember méltóságáról

A rózsalelkű rókanév

Skalpul kilóg a létből,

S egy rózsáról parókaképp

Se nyúzható le két bőr.

 

A név sok alvó rókahéj

S a rózsa némi hája:

Habéjbe süppedt holdkaréj,

Rőt szók anémiája...

 A rókanév az rókanév:

Keserves, képtelen szép,

Ahogy pucér valókba tép

A teljes névtelenség.

 Kovács András Ferenc: Rókatánc a tarlón

(A róka neve - Parti Nagy Lajosnak)