Edith és Marlene

Marlene Dietrich vallomása

Zenéről beszélve meg kell említenem barátnőmet, Piafot...

    A ,,szegény vidéki rokon” szerepére ítélve figyeltem szótlanul, hogyan égeti két végén a gyertyát, néztem elképedve, hogyan tart egyszerre három szeretőt.

    Csodálkozásomat észre se vette. Kizárólag a saját érzései foglalkoztatták, saját hivatása, hite a legkülönbözőbb dolgokban, szeretete a világ- és önmaga iránt.

    Szememben nemcsak ,,a veréb” volt – így becézte rajongóinak tábora –, de a bibliai Jezabel is, olthatatlan szerelem- és izgalomszomjával, amivel kárpótolni akarta magát állítólagos csúnyaságáért, törékeny kis testéért, amellyel pedig úgy tudott a férfiakra hatni, mint Kirké, mint megannyi szirén, beleértve Loreleit is.

    Jól szolgáltam, ha nem is értettem roppant szeretetéhségét. Volt érzéke a barátság iránt – de ezt mélyen a szívébe rejtette.