Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Beszédes IstvánSzardínia, avagy facies hippocratica
Mágikus nihilizmus
avagy facies hippocratica
- Ismeretlen ismeretlen egy ideigBuza Ákos f.h.
- Rácsszabó börtönőraki Fekete szerint Pista, vagy akit Fekete Pistának vélMészáros Árpád
- Ifjabb Rácsszabó ugyanaz a börtönőrcsak sokkal fiatalabbMészáros Árpád
- Ricsárdbörtön börtönparancsnokMészáros Gábor
- Zárday nevelőtisztLénárd Róbert m.v.
- Igaz tolvajkirálya börtön belső uraMikes Imre Elek
- Evangélista újhitűvagy hittérítőGombos Dániel f.h.
- Gyöngy a tolvajkirály első „udvarhölgye”Greguss Zalán
- Fekete aki nem azért harcolt...Bálint Zoltán
- Eszes Lenin- vagy Lenon-arcszőrzetet viselő profán szent és vértanúÚri Attila
- Dr. Penge Ivett Ricsárdbörtön női alteregója is lehetneés jól kezeli a szikétErdély Andrea
- Zsilett Zsanett az alteregó Dr. Penge alteregója is lehetneés jól kezeli a szikétBéres Márta
- Dr. Agy jó (ha) fej, futkározik a kínzókamra és a zárka tömegjelenetei közöttfogyatkozó körömmel, végtaggal, belsőséggel stb., míg végképp el nem fogy, bár ha a lába olyan, mint a béka lába, ki tudja...Molnár Zoltán m.v.
- Maruska idősebb asszonyBéres Márta
- Magduska fiatalabb asszonyErdély Andrea
- rendezőUrbán András
- díszlettervezőPerovics Zoltán
- látványPerovics Zoltán
- jelmeztervezőVarga Tünde
- zeneVerebes Ernő
- mozgásDöbrei Dénes
- rendezőasszisztensLénárd Róbert
Ez egy börtöntörténet, amit Vicsek Károly sugallatára kezdtem el írni. Tőlem szerencsére távol áll ez a börtönvilág, nincsenek ilyen élményeim. Viszont a bezártság érzése nálam is jelen van, hiszen a korunkra igencsak jellemző. Itt a börtön elsősorban egy olyan játékteret jelent, amely megegyezik a színtérrel. Így ez a mai kor modern börtöne. Ha azt próbálnám meghatározni, hogy mi a legpontosabb hangzata, akkor ez a mozgástér elvesztése, ami a modern korunk egyik jellemzője. Valójában egyfajta klausztrofóbia. A cselekményben több szál fut, az egyik egyfajta börtöntörténetet próbál megfogalmazni. Ennek az egyik párhuzamos cselekménye az, hogy a börtönben számítanak egy elnöki látogatásra, amely elmarad. A másik szál egy részeg matróz története, aki a befagyott tengeren keresztül az elveszített hajó után gyalogolva eljut erre a bizonyos börtönszigetre. Ott belegabalyodik a szögesdrótba, és ebben a sötét világban végül is ő lesz a világos pont. Ezt a munkaváltozatban villany-krisztusnak neveztem el. Ez is egy cselekményszál, ami végigfut és eltűnik. Belső dolgok is zajlanak a börtönben, egyik ilyen a börtönparancsnok és a nevelőtiszt története. Ez ad egyfajta párhuzamot a színházzal. Ők olyan szintű nevelőmunkát szeretnének folytatni a börtönben, amely be tudja bizonyítani, hogy a börtönök a rend legfontosabb pillérei. Az alkotómunka ilyen esetben is nemesíti a lelket, valamint megadja a túlélési stratégiát. Beszédes István
Börtönről mesélünk. Végül is a darab, amit Szardíniának hívunk, egy börtönszigeten játszódik, librettóként emlegetem ezt a szöveget. Önmagában nagyon jellegzetes, „beszédeses” fordulatokkal, átszövésekkel. Egy furcsa abszurditásba torkolló világról szól, ami a maga nemében végtelenül szellemes. Annak ellenére, hogy ez egy elvonatkoztatott tér, nyelvi értelemben a szöveg nagyon izgalmas kaland. Szeretném, ha a próbafolyamat szabad álmodozásról szólna. Egyfajta operettként kezelem ezt a darabot. Olyan előadásról beszélünk, amely nyelvi bravúrjai, intellektuális szellemisége mellett nagyon közeli, emberi momentumokat fogalmaz meg. Az ebben a kegyetlen világban lezajló borzalmaktól kezdve addig, hogy a rabok alszanak és a bálnák hangját hallgatják. Egy olyan költői világról van szó, amit kortárs színházi eszközökkel próbálunk megragadni. Urbán András
Kellemes élmény számomra, hogy a Kosztolányi Színházban létrejöhet egy ilyen előadás. Régóta tervezgetjük mi hárman, illetve Verebes Ernővel és Perovics Zoltánnal együtt már öten, hogy mit lehetne elkészíteni. Számomra ez a felkérés olyan kérdéseket vet fel, hogy mit jelent a bőrünk börtönéből kitörni, vagy bennmaradni. A börtön számomra azt jelenti, hogy megpróbálják az embert a saját megszokott környezetéből kiragadni, és egy másikba átvinni. Érdekel, hogy mi fog történni a testtel, hogyan változik meg az ember mozdulata, gondolkodása, mert a kényszerhelyzet a megszokott mozdulatokat mássá alakítja át. Megváltozik az ember hangja, gondolatvilága, érzelemvilága, a környezethez való viszonya. Ez a megváltozott tér, hely, idő változtat az emberek mozgásán is. Érdekel, hogy a szövegben levő játékosság hogyan fog testritmussá válni, hogyan alakul tánccá, milyen színeket, ritmusokat, mozdulatokat lehet majd felépíteni. Döbrei Dénes
Börtönről mesélünk. Végül is a darab, amit Szardíniának hívunk, egy börtönszigeten játszódik, librettóként emlegetem ezt a szöveget. Önmagában nagyon jellegzetes, „beszédeses” fordulatokkal, átszövésekkel. Egy furcsa abszurditásba torkolló világról szól, ami a maga nemében végtelenül szellemes. Annak ellenére, hogy ez egy elvonatkoztatott tér, nyelvi értelemben a szöveg nagyon izgalmas kaland. Szeretném, ha a próbafolyamat szabad álmodozásról szólna. Egyfajta operettként kezelem ezt a darabot. Olyan előadásról beszélünk, amely nyelvi bravúrjai, intellektuális szellemisége mellett nagyon közeli, emberi momentumokat fogalmaz meg. Az ebben a kegyetlen világban lezajló borzalmaktól kezdve addig, hogy a rabok alszanak és a bálnák hangját hallgatják. Egy olyan költői világról van szó, amit kortárs színházi eszközökkel próbálunk megragadni. Urbán András
Kellemes élmény számomra, hogy a Kosztolányi Színházban létrejöhet egy ilyen előadás. Régóta tervezgetjük mi hárman, illetve Verebes Ernővel és Perovics Zoltánnal együtt már öten, hogy mit lehetne elkészíteni. Számomra ez a felkérés olyan kérdéseket vet fel, hogy mit jelent a bőrünk börtönéből kitörni, vagy bennmaradni. A börtön számomra azt jelenti, hogy megpróbálják az embert a saját megszokott környezetéből kiragadni, és egy másikba átvinni. Érdekel, hogy mi fog történni a testtel, hogyan változik meg az ember mozdulata, gondolkodása, mert a kényszerhelyzet a megszokott mozdulatokat mássá alakítja át. Megváltozik az ember hangja, gondolatvilága, érzelemvilága, a környezethez való viszonya. Ez a megváltozott tér, hely, idő változtat az emberek mozgásán is. Érdekel, hogy a szövegben levő játékosság hogyan fog testritmussá válni, hogyan alakul tánccá, milyen színeket, ritmusokat, mozdulatokat lehet majd felépíteni. Döbrei Dénes
2009. 04. 29.
Az előadás hossza: 90 perc szünet nélkül