Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Vénusz Tornya
- PrincipeSzabó Jenő
- PrincipessaVidovenyecz Edina
- NevelőnőLászló Kata
- AngioleriPosta Ervin
- SofroniaFincziski Andrea
- GiovanottoDunkler Róbert
- PoverettoAndrás Lóránt m.v.
- SilvestraPető Nóra m.v.
- MarioSzabó Eduárd
- NőBoér Orsolya
- FérfiSarkadi Zoltán Gábor
- rendezőAndrás Lóránt
- díszlettervezőAndrás Lóránt
- jelmeztervezőAmbrus Amaryll
- koreográfusAndrás Lóránt
- dramaturgDunkler Réka
„A színházi produkcióban a Thomas Mann-i történet, helyzet csak apropó, a kisregény cselekménye szinte fel sem ismerhető az előadásban. Az alakok játékában, mozgásában észlelhetők hasonlatosságok, a varázslat mint a provokáció pillanatfelvételei idéződnek meg a produkcióban. Minden ember egy adott helyzetben varázsló, szemfényvesztő és provokáló, míg más helyzetben mindennek az elszenvedője. A darab arra építkezik, hogy az ember provokál és provokációra vágyik, üzenete pedig az, hogy az emberek mennyire távol kerülnek belső ösztönélményeiktől, amikor saját határaikat kutatva, önmagukkal kényszerülnek szembesülni. Az előadás a táncszínház nyelvén, Thomas Mann szavaival élve, a lélek felett gyakorolt önkényről, valamint a lélek elnyomásáról, az igaz és hamis énről kíván szólni.”
Szász Emese
2003. 05. 30.