A XX. század hajnalán, valahol egy füstös amerikai bárban, utolsó közös estéjét tölti öt sorstalanná lett zenész. Szépre, jóra és kevésbé kellemes eseményekre emlékeznek. A múltból előbukkan egy gyönyörű nő, a lóverseny forgataga, a maffia törvénykezése, szerelem, barátság és bosszú. A történetet sok fülbemászó dzsesszmelódia fűszerezi, amelyet a szabadkai társulat színészei varázsolnak a színpadra zongorán, bőgőn, klarinéton és gitáron.

A rendezői / társzerzői naplóból:

Való igaz, nem túl divatos forma ehhez a korhoz nyúlni, főleg a dzesszhez élőzenei megnyilvánulásban. A kicsit borgőzös, szivarfüstös, fülledt hangulat érdekelt bennünket, és maga a dzsessz. Valójában előbb keletkezett a hangulat, és utána a cselekmény. Igyekeztünk egy olyan történetet, cselekmánysort kitalálni, aminek van tartalma, ás rólunk, vajdasági színészekről is szól – persze csak áttételesen. Igyekeztünk olyan történetet összehozni, amely egyenértékű a zenével, mindezt igényesen, kamarában, és egészen pici térben.

- Mezei Zoltán

A produkció a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválján az Illyés Közalapítvány díját kapta.