Többnapos, felemelő hangulatú rendezvénnyel ünnepelt a 70 éves Harag György Társulat
Április 10 és 15 között szervezett miniévadot és ünnepi hétvégét a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, alapításának 70. évfordulója alkalmából.
A többnapos rendezvény bővelkedett eseményekben, a tudományos konferenciától az ünnepi gáláig és az utóbbi időszak népszerű előadásainak a lejátszása is belefért a programba. A helyi, nagy számú közönség mellett pedig egykori tagok, és az országból, sőt, külföldről érkező kritikusok is tiszteletüket tették az eseményen.
Az Iparosotthonban az első napon nyílt képzőművészeti kiállítás A színház arcai címmel, melyen színészeket, színházi dolgozókat megörökítő alkotásokat láthatott a közönség. Mint az ünnepi nyitóbeszédében Kereskényi Gábor polgármester fogalmazott: „Fontos mérföldkő a 70. évforduló a társulat életében, de a szatmári magyar hivatásos színjátszás 234 éves történetében is meghatározó korszak”
Filmvetítéseken Czintos Józsefről, Harag Györgyről és Méhes Katiról láthattak portréfilmet az érdeklődők és a társulat levetítette azt a 2020-as színházi előadást is, amelynek a bemutatóját és lejátszását a koronavírus-járvány hiúsította meg – Az ügynök halála volt egyébként Czintos József, a társulat egykori igazgatójának és örökös tagjának az utolsó szerepe is.
A Szatmárnémetibe érkező egykori tagok reprezentatív merítést láthattak az utóbbi időszak előadásaiból: az Ács Alajos Stúdióban A kripli, az „…és elmúlok én, ki megtörténtem…” Ács Alajos emlékest, a Káosz és az Interaktív volt műsoron. Nagyszínpadon A mizantróp, avagy a kirakat rendezés alatt, az Amphiotryon, a My Fair Lady és a Hegedűs a háztetőn című produkciókat láthatta a közönség.
A Szatmárnémeti Északi Színház körfolyosóin kiállítás is nyílt, az alapítástól a rendszerváltásig készült előadások fotóiból, az előtérben pedig újabb előadások fotóit láthatta a nagyérdemű. A lépcsők mellé is kiállítás került: plakátokból, felidézve a szatmári magyar színjátszás több mint két évszázados múltját – egészen napjainkig.
„Hiszem, hogy színházalapítóink nem hiába küzdöttek azért, hogy létrejöjjön ez a társulat – aztán pedig azért, hogy Szatmárra költözhessen és ennek a csodálatos közönségnek a szolgálatába szegődjön. Hogy nem hiába volt Csíky András csöndesen tüntető lemondása. Ács Alajos méltósággal viselt igazgatói mártíromsága (amikor egy színházalapítót áldoztak fel a politikai érdek oltárán, egy évtizednyi kitartó munka után), Parászka Miklós makacs és mégis kiváló diplomatizmussal végzett munkája. A színészek küzdelme, amikor az öltözői mosdótálakban megfagyott a víz, amikor áramszünetek szakították meg az előadásaikat, amikor megfigyelték, jelentették és feljelentették, amikor fenyegették őket! A zenészé, akit a titkosrendőrség pincéjében kínoztak, de Ács Alajos közbenjárásával kiléphetett lejátszani az aznapi előadást. A Gyöngyösi Gáboré, akit száműztek a Kós Károly szelleme melletti kiállása miatt, a Szélyes Ferencé, aki tüntetően vissza merte adni párttagkönyvét egy totális diktatúrában, amikor betiltották az Egy lócsiszár virágvasárnapját. A sort hosszan, nagyon hosszan tudnám folytatni” – ezt már az ünnepi program keretében tartott ünnepi gála keretében mondta el Bessenyei Gedő István társulatigazgató.
A gálaműsorban felléptek a társulat egykori és jelenlegi tagjai, önkéntesei, táncosai, és ezen a gálán nevezték meg a társulat művészeti tanácsa által megszavazott örökös tagokat is: Lőrincz Ágnest, Manfrédi Annamáriát, Kilyén Lászlót, Gabriela Tănasét, ifj. Diószeghy Ivánt, Miklós Tamarát, Fornwald Lászlót, Lőricz Erikát, Török Józsefet és Zákány Mihályt.
A gálát gyertyagyújtás követte: a színházépület előtt, az elhunyt tagok fotóinál gyertyát gyűjtve emlékeztek az égi társulathoz szerződöttekre a jelenlegi és egykori társulati tagok. Szintén az emlékezés jegyében keresték fel a résztvevők az elhunyt kollégák sírjait is az alkalomra érkezők.
A 70 éves évfordulós programban lépett színpadra a Brighella Bábtagozat a Világgá mentem, majd jövök című Ende-mesével, illetve a programsorozat része volt a magyar költészet napja alkalmából szervezett versmondás több mint ezer diák részvételével, illetve a Költészetünk Ünnepe program a Red Hat Yardban. Itt egyebek mellett a költészethez kapcsolódó gasztronómiai fogások, slam poetry és KAF-megemlékezés is várta a résztvevőket.
És Kovács András Ferencre emlékeztek a Transylvanian Bú Boys zenekar koncertjével is. A Jack Cole dalaiból című lírai koncerten a szatmárnémeti születésű, Kossuth-díjas költőre, szülei révén a „társulat gyermekének” megzenésített verseit hallhatta a közönség.
A Harag György Táűrsulat 70 éves történetébe engedett kicsit másfajta betekintést A Harag György Társulat Történetei címet viselő tudományos koncerencia, amelyen Bessenyei Gedő István, Ungvári Zrínyi Ildikó, Adorjáni Panna, Böjthe Alex, Bekő-Fóri Zenkő, Albert Mária és János Szabolcs tartott előadást.
Az Iparosotthonban az első napon nyílt képzőművészeti kiállítás A színház arcai címmel, melyen színészeket, színházi dolgozókat megörökítő alkotásokat láthatott a közönség. Mint az ünnepi nyitóbeszédében Kereskényi Gábor polgármester fogalmazott: „Fontos mérföldkő a 70. évforduló a társulat életében, de a szatmári magyar hivatásos színjátszás 234 éves történetében is meghatározó korszak”
Filmvetítéseken Czintos Józsefről, Harag Györgyről és Méhes Katiról láthattak portréfilmet az érdeklődők és a társulat levetítette azt a 2020-as színházi előadást is, amelynek a bemutatóját és lejátszását a koronavírus-járvány hiúsította meg – Az ügynök halála volt egyébként Czintos József, a társulat egykori igazgatójának és örökös tagjának az utolsó szerepe is.
A Szatmárnémetibe érkező egykori tagok reprezentatív merítést láthattak az utóbbi időszak előadásaiból: az Ács Alajos Stúdióban A kripli, az „…és elmúlok én, ki megtörténtem…” Ács Alajos emlékest, a Káosz és az Interaktív volt műsoron. Nagyszínpadon A mizantróp, avagy a kirakat rendezés alatt, az Amphiotryon, a My Fair Lady és a Hegedűs a háztetőn című produkciókat láthatta a közönség.
A Szatmárnémeti Északi Színház körfolyosóin kiállítás is nyílt, az alapítástól a rendszerváltásig készült előadások fotóiból, az előtérben pedig újabb előadások fotóit láthatta a nagyérdemű. A lépcsők mellé is kiállítás került: plakátokból, felidézve a szatmári magyar színjátszás több mint két évszázados múltját – egészen napjainkig.
„Hiszem, hogy színházalapítóink nem hiába küzdöttek azért, hogy létrejöjjön ez a társulat – aztán pedig azért, hogy Szatmárra költözhessen és ennek a csodálatos közönségnek a szolgálatába szegődjön. Hogy nem hiába volt Csíky András csöndesen tüntető lemondása. Ács Alajos méltósággal viselt igazgatói mártíromsága (amikor egy színházalapítót áldoztak fel a politikai érdek oltárán, egy évtizednyi kitartó munka után), Parászka Miklós makacs és mégis kiváló diplomatizmussal végzett munkája. A színészek küzdelme, amikor az öltözői mosdótálakban megfagyott a víz, amikor áramszünetek szakították meg az előadásaikat, amikor megfigyelték, jelentették és feljelentették, amikor fenyegették őket! A zenészé, akit a titkosrendőrség pincéjében kínoztak, de Ács Alajos közbenjárásával kiléphetett lejátszani az aznapi előadást. A Gyöngyösi Gáboré, akit száműztek a Kós Károly szelleme melletti kiállása miatt, a Szélyes Ferencé, aki tüntetően vissza merte adni párttagkönyvét egy totális diktatúrában, amikor betiltották az Egy lócsiszár virágvasárnapját. A sort hosszan, nagyon hosszan tudnám folytatni” – ezt már az ünnepi program keretében tartott ünnepi gála keretében mondta el Bessenyei Gedő István társulatigazgató.
A gálaműsorban felléptek a társulat egykori és jelenlegi tagjai, önkéntesei, táncosai, és ezen a gálán nevezték meg a társulat művészeti tanácsa által megszavazott örökös tagokat is: Lőrincz Ágnest, Manfrédi Annamáriát, Kilyén Lászlót, Gabriela Tănasét, ifj. Diószeghy Ivánt, Miklós Tamarát, Fornwald Lászlót, Lőricz Erikát, Török Józsefet és Zákány Mihályt.
A gálát gyertyagyújtás követte: a színházépület előtt, az elhunyt tagok fotóinál gyertyát gyűjtve emlékeztek az égi társulathoz szerződöttekre a jelenlegi és egykori társulati tagok. Szintén az emlékezés jegyében keresték fel a résztvevők az elhunyt kollégák sírjait is az alkalomra érkezők.
A 70 éves évfordulós programban lépett színpadra a Brighella Bábtagozat a Világgá mentem, majd jövök című Ende-mesével, illetve a programsorozat része volt a magyar költészet napja alkalmából szervezett versmondás több mint ezer diák részvételével, illetve a Költészetünk Ünnepe program a Red Hat Yardban. Itt egyebek mellett a költészethez kapcsolódó gasztronómiai fogások, slam poetry és KAF-megemlékezés is várta a résztvevőket.
És Kovács András Ferencre emlékeztek a Transylvanian Bú Boys zenekar koncertjével is. A Jack Cole dalaiból című lírai koncerten a szatmárnémeti születésű, Kossuth-díjas költőre, szülei révén a „társulat gyermekének” megzenésített verseit hallhatta a közönség.
A Harag György Táűrsulat 70 éves történetébe engedett kicsit másfajta betekintést A Harag György Társulat Történetei címet viselő tudományos koncerencia, amelyen Bessenyei Gedő István, Ungvári Zrínyi Ildikó, Adorjáni Panna, Böjthe Alex, Bekő-Fóri Zenkő, Albert Mária és János Szabolcs tartott előadást.