Van jövő!
Szűcs Katalin Ágnes - művészeti tanácsadóEgy fesztivál sorsa, rangja ugyanúgy formálódik, alakul az évek során, ahogy egy színházi műhelyé. Vannak állomásai, mérföldkövei, nem feltétlenül a kerek évfordulókhoz kötődő kiemelkedő pillanatai ...
Egy fesztivál sorsa, rangja ugyanúgy formálódik, alakul az évek során, ahogy egy színházi műhelyé. Vannak állomásai, mérföldkövei, nem feltétlenül a kerek évfordulókhoz kötődő kiemelkedő pillanatai, s természetesen felejthetőek is. És ez így is van jól, hiszen a tökéletesség elérésétől nincs tovább.
A Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválja az ötödik (tehát, ha úgy tetszik, amolyan személyes jubileum), amelynek programja a korábbi évek gyakorlatát módosítva alakult ki: a színházak nem maguk döntik el, mely előadásukkal (előadásaikkal) kívánnak részt venni a találkozón; javaslataik alapján a fesztivál igazgatója, Nyakó Béla s a művészeti tanácsadók, e sorok írói állítják össze a fesztivál verseny- illetve off programját, ahogy a világ számos fesztiválja a magáét. Az annak idején politikai céllal és gesztusként létrehozott tematikus fesztivál, amelynek tematikáját és jelentőségét elsősorban a határainkon túl magyar nyelven játszó színházak megmutatkozásának, találkozásának lehetősége adta, az utóbbi években fokozatosan művészeti fesztivállá formálódott. Gesztusértékét a művészi érték váltotta fel – az egységesülő Európában, úgy hiszem, ez jelentheti a jövőt.
A kisvárdai egyik legjelentősebbike lett a magyarországi színházi fesztiváloknak, ami a kulturális kormányzat fesztiválokra, nyári színházi eseményekre kiírt pályázatain elnyert támogatásában is megmutatkozik. Kisvárdán immár nem pusztán egymással találkozhatnak a határon túli színházak és delegációik; a tapasztalatcsere magyarországi és határon túli művészek, szakemberek között szándékaink szerint a kölcsönösség jegyében zajlik. Ezt látszanak igazolni azok a művészi munkakapcsolatok, amelyek az elmúlt években Kisvárdán szövődtek, s amelyek eredményeként vendégművészeket immár nem csak Magyarországról hívnak a határon túlra, de fordítva is.
Mint minden változásnak, útkeresésnek, az utóbbi évek kezdeményezéseinek is akadnak ellenzői, hiszen azok esetenként bizonyos érdekeket akaratlanul is sérthetnek, másrészt természetesen semmi sem tökéletes, s ha mégis, akkor onnan – mint írásom elején említettem – nincs tovább. Szerencsére a kisvárdai fesztiválnak e tekintetben is van jövője.
A Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválja az ötödik (tehát, ha úgy tetszik, amolyan személyes jubileum), amelynek programja a korábbi évek gyakorlatát módosítva alakult ki: a színházak nem maguk döntik el, mely előadásukkal (előadásaikkal) kívánnak részt venni a találkozón; javaslataik alapján a fesztivál igazgatója, Nyakó Béla s a művészeti tanácsadók, e sorok írói állítják össze a fesztivál verseny- illetve off programját, ahogy a világ számos fesztiválja a magáét. Az annak idején politikai céllal és gesztusként létrehozott tematikus fesztivál, amelynek tematikáját és jelentőségét elsősorban a határainkon túl magyar nyelven játszó színházak megmutatkozásának, találkozásának lehetősége adta, az utóbbi években fokozatosan művészeti fesztivállá formálódott. Gesztusértékét a művészi érték váltotta fel – az egységesülő Európában, úgy hiszem, ez jelentheti a jövőt.
A kisvárdai egyik legjelentősebbike lett a magyarországi színházi fesztiváloknak, ami a kulturális kormányzat fesztiválokra, nyári színházi eseményekre kiírt pályázatain elnyert támogatásában is megmutatkozik. Kisvárdán immár nem pusztán egymással találkozhatnak a határon túli színházak és delegációik; a tapasztalatcsere magyarországi és határon túli művészek, szakemberek között szándékaink szerint a kölcsönösség jegyében zajlik. Ezt látszanak igazolni azok a művészi munkakapcsolatok, amelyek az elmúlt években Kisvárdán szövődtek, s amelyek eredményeként vendégművészeket immár nem csak Magyarországról hívnak a határon túlra, de fordítva is.
Mint minden változásnak, útkeresésnek, az utóbbi évek kezdeményezéseinek is akadnak ellenzői, hiszen azok esetenként bizonyos érdekeket akaratlanul is sérthetnek, másrészt természetesen semmi sem tökéletes, s ha mégis, akkor onnan – mint írásom elején említettem – nincs tovább. Szerencsére a kisvárdai fesztiválnak e tekintetben is van jövője.
