Ignácz Rózsa vándorkiállítás
Ignácz Rózsa izgalmas, sokoldalú egyéniség. Író, színész, újságíró, meseíró, műfordító; ugyanakkor színpadi szerző is. Számos dráma és bábdarab, rádiójáték született
tollából.
A kiállítás megnyitója június 21-én 13,30 óra
A kiállítást megnyitja Szebeni Zsuzsa OSZMI határon túli referens
a KisvárdaiVárszínház és Művészetek Házában
Ignácz Rózsa izgalmas, sokoldalú egyéniség. Író, színész, újságíró, meseíró, műfordító;
ugyanakkor színpadi szerző is. Számos dráma és bábdarab, rádiójáték született
tollából. Rendkívüli szavalótehetség, amiről számos korabeli hangfelvétel tanúskodik.
Erdélyben, Kovásznán született, s erről büszkén vallotta: „Mi kovásznaiak
már régtől fogva büszkék vagyunk, van is rá okunk. A mi erdeinkben nőnek Háromszék
vármegye legszebb szálfenyői, a mi gőzfűrészeink deszkáit fuvarozzák a legtöbb
fele” írja máig is lebilincselő útirajzában a Levelek Erdélyből című munkájában.
Budapesten él és alkot, de kétlakinak érzi magát: „Kéthazájú emberek hontalanságával
hánykolódom Erdély, s Magyarország között... Pesten vagyok otthon (...) s
mégis, olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint akinek életkérdés
abból az egyetlen levegőből szippantania."
1938-ban az Anyanyelve magyar című első regényével robban be sikeresen az irodalmi
köztudatba. 1945 után indexre kerül, majd félig elhallgattatottan, „ifjúsági” írónak
minősítik. Így lehet az, hogy az '56-os forradalmat idéző parabolaregényei „tizennégy
éven felülieknek” felirattal látnak napvilágot a Móra Kiadónál. Lebilincselő a
munkássága. Több mint negyven alkotása jelent meg, javarészt regények, de megkapóak
színháztörténeti portréi, amelyek az Ikerpálya vonzásában születtek. Úttörő
jellegűek szociográfiai ihletettségű útirajzai. Törékeny asszonyként elsőnek indul el
az akkor még tiltott területnek számító Moldvába. Az út nem neki való, papírjai nincsenek,
a hatóságok árgus szemekkel figyelnek minden idegent, neves néprajztudósokat
utasítanak ki. Ennek ellenére, még az első útját követő betegsége alatt is – a
budapesti kórházban – újabb utazását tervezi. Ismét nekiindul. E két út eredményeképpen
születikmeg a Keleti magyarok nyomában című útirajza.
Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának harmincadik évfordulója van, mégis hiányzik
részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai
jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla.
A Püski Kiadónál újra megjelentetett művei mellett a Pro-Print Kiadó tűzte maga
elé életművének újrakiadását, az Ignácz Rózsa Emlékkönyv megjelent.
Éppen ezért fogott össze a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a budapesti
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, hogy Ignácz Rózsát a maga
sokoldalúságában mutassamegegy centenáriumi vándorkiállítás keretében.
Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora
A kiállítást megnyitja Szebeni Zsuzsa OSZMI határon túli referens
a KisvárdaiVárszínház és Művészetek Házában
Ignácz Rózsa izgalmas, sokoldalú egyéniség. Író, színész, újságíró, meseíró, műfordító;
ugyanakkor színpadi szerző is. Számos dráma és bábdarab, rádiójáték született
tollából. Rendkívüli szavalótehetség, amiről számos korabeli hangfelvétel tanúskodik.
Erdélyben, Kovásznán született, s erről büszkén vallotta: „Mi kovásznaiak
már régtől fogva büszkék vagyunk, van is rá okunk. A mi erdeinkben nőnek Háromszék
vármegye legszebb szálfenyői, a mi gőzfűrészeink deszkáit fuvarozzák a legtöbb
fele” írja máig is lebilincselő útirajzában a Levelek Erdélyből című munkájában.
Budapesten él és alkot, de kétlakinak érzi magát: „Kéthazájú emberek hontalanságával
hánykolódom Erdély, s Magyarország között... Pesten vagyok otthon (...) s
mégis, olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint akinek életkérdés
abból az egyetlen levegőből szippantania."
1938-ban az Anyanyelve magyar című első regényével robban be sikeresen az irodalmi
köztudatba. 1945 után indexre kerül, majd félig elhallgattatottan, „ifjúsági” írónak
minősítik. Így lehet az, hogy az '56-os forradalmat idéző parabolaregényei „tizennégy
éven felülieknek” felirattal látnak napvilágot a Móra Kiadónál. Lebilincselő a
munkássága. Több mint negyven alkotása jelent meg, javarészt regények, de megkapóak
színháztörténeti portréi, amelyek az Ikerpálya vonzásában születtek. Úttörő
jellegűek szociográfiai ihletettségű útirajzai. Törékeny asszonyként elsőnek indul el
az akkor még tiltott területnek számító Moldvába. Az út nem neki való, papírjai nincsenek,
a hatóságok árgus szemekkel figyelnek minden idegent, neves néprajztudósokat
utasítanak ki. Ennek ellenére, még az első útját követő betegsége alatt is – a
budapesti kórházban – újabb utazását tervezi. Ismét nekiindul. E két út eredményeképpen
születikmeg a Keleti magyarok nyomában című útirajza.
Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának harmincadik évfordulója van, mégis hiányzik
részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai
jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla.
A Püski Kiadónál újra megjelentetett művei mellett a Pro-Print Kiadó tűzte maga
elé életművének újrakiadását, az Ignácz Rózsa Emlékkönyv megjelent.
Éppen ezért fogott össze a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a budapesti
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, hogy Ignácz Rózsát a maga
sokoldalúságában mutassamegegy centenáriumi vándorkiállítás keretében.
Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora
