„Végig a kereszt útján, hátunkon cipelve a szót

ezer éve járjuk a Magyar Passiót”

(Koltay Gergely)

A Biblia nemcsak több száz millió keresztény szent könyve: remekmű, mely az egész emberiség szellemi kenyere. S mint minden remekmű, minden korban és időben szól a múltról, a jelenről, a jövőről.

A bibliai ihletésű színpadi játékban a Főpappal az Aranyborjú ünnepét ünnepli a nép. Őt istenítik, de mivel a világban nem juthat mindenkinek egyformán Mammon kegyeiből, a szegényeknek és elnyomottaknak, kisemmizetteknek és meghurcoltaknak a Főpap a szert kínálja pótszerül, melynek fogyasztása elcsendesíti a bánatot, feledést hoz a kínra, reményt a reménytelenségbe, gyógyírt a sebekre.

Vele száll szembe a tanítványaival érkező Próféta, aki a szeretet hatalmát szegezi szembe Mammon hatalmával, az életet teremtő testvériséget és megbékélést kínálja az embert roncsoló szer helyett. Az eksztázissá fokozódó ünnep csúcspontja az emberáldozat mammon oltárán. Ám a Próféta csodát tesz: a Főpap nem tudja megölni a kiszemelt áldozatot, fogdmegei sóbálvánnyá változnak.

A Főpapnak le kell győznie a Prófétát, hogy uralkodhasson a világon, de erre egymaga nem képes. Ágyasa, a Bűnbánó asszony bevallja neki, hogy ismer valakit a Próféta tanítványai közül: az Árulót, aki önnön testvérbátyjaként megerőszakolta őt kislány korában. Ezután lett a szer rabja. A Főpap megzsarolja az Árulót, hogy leleplezi. Az Áruló lelke mélyén a Mester helyére tör, ám ő is tudja, hogy erre képtelen. Kapóra jön hát az ajánlat. A Mester tanítványai körében legyőzhetetlen, ám ő tudja, mikor lesz egyedül, s akkor a kezükre adja.

A Bűnbánó asszony találkozik a Mesterrel, s megszereti. A Mester válasza: ő nem azért jött a világra, hogy csak egy embert szeressen. neki az egész emberiséget kell szeretnie, hogy megválthassa, mert nincs más megváltás, mint a szeretet. A Bűnbánó megtér a Mester hitére s leleplezi az Árulót.

A Mester az utolsó vacsorán elbúcsúzik tanítványaitól és rájuk bízza, hogy vessék el a szeretet magvát szerte a világon. Búcsúzásul mindnyájuknak megbocsátja bűneiket, az Árulónak is, mert minden ember gyarló, s ha nem lesz úr a megbocsátás, ember az ember torkát vágja el. Az Áruló rádöbben, hogy árulása felesleges volt, de már késő.

Az Olajfák Hegyének magányában a Mester az Atyjához szól, aki a Földre küldte, hogy elvegye a világ bűneit. Rettegve várja a kínok kínjait, a halált. Szeretne boldogan élni, mint a boldog emberek, ám tudja, hogy nem teheti, mert az emberiség nem boldog, meg kell váltania. belenyugszik: Atyám, legyen meg a te akaratod.

A rabul ejtett Mestert kegyetlenül megkínozzák a piactéren. Az Áruló nem tudja elviselni tette következményeit: megöli magát. A Főpap ujjong, mert győzött. Csak hiszed, vágja a szemébe a Bűnbánó asszony. A Rossz sosem győzheti le a Jót, a hazugság az igazságot. A Főpap meg akarja ölni, de a Bűnbánó sebezhetetlen.

A Mester keresztfája előtt tisztelegnek a magyar történelem nagyjai, akik a Jót képviselték, s ezért az életüket áldozták.