Bohus, a böllér amolyan huszonegyedik századi mindentudó – és ahogyan az a

huszonegyedik századi mindentudóknál lenni szokott: folyton siet. De sohasem annyira, hogy ne volna ideje egy-két (három-négy) jó szót szólni azokhoz, akikkel ebben a folytonos sietségben összefut. És ha már ott van, miért ne mondana el egy izgalmas történetet? Ami vele, magával esett meg persze, de megeshetett volna (és még meg is eshet!) akármelyikünkkel.

Vásári bohóctréfa egyik legismertebb népmesénk alapján, gyerekek és szüleik okulására és szórakozására egyaránt.

„Ámulok az olyan előadótól, aki beszkenneli a nézőteret, és aztán nem tesz mást, csupán ezzel, vagyis hát velünk játszik az előadás egész ideje alatt. Czéh Bohusa egyfolytában tesz-vesz, siet, pakol, szerepet és feladatot oszt, be nem áll a szája, közben pedig folyamatosan sakkban tart minket, és nem mellesleg sok kitérővel és hosszú-hosszú késleltetéssel, de azért csak elmesél egy történetet, ami több mint ismerős mindenkinek, aki a mai Magyarországon nyitott szemmel és füllel él.” (Jászay Tamás, Revizor)

“Ez A kisgömböc nem a dramaturgiai módosításoktól lesz zseniális, hanem a színész játékának és a vásári bohóctréfa műfajának köszönhetően. A szituáció és a történet is egészen egyszerű, a gesztusok, a tárgyak életre keltésének képessége, a jelenlét az, ami az előadást a magasba emeli.”

(Czabala Zsófi, színház.online)