Megpróbálni kiszabadulni egy világból és újra meg újra fogságba esni egy másikban… A Biblia híres történetének főhősét felfalja egy hatalmas hal, és miután sikerül kijutni a gyomrából, egy még nagyobb hal bendőjében találja magát. Ebből a történetből írta meg Marin Sorescu a román drámairodalom egyik legismertebb alkotását, a Jónást, amelyből Tompa Gábor Ada Milea különleges zenei világának segítségével, amely a tragikus abszurd és a humor kombinációja, egy költői előadást rendezett.

Marin Sorescu első színdarabja, a Jónás, melynek a „tragédia négy képben” alcímet adta, 1968-ban jelent meg a Luceafărul folyóiratban. A darab a Paracliserul (A sekrestyés) és a Matca (A méhkirálynő) című színművekkel együtt alkotja A sóhegy szomjúsága című trilógiát. A bibliai Jónással ellentétben Sorescu magányos halásza nem hordoz semmilyen bűnt, semmilyen vétket. Már a történet elején elnyeli egy hatalmas hal, és ahányszor sikerül megszöknie a hal gyomrából, mindig egy nagyobb gyomorba kerül, egyik börtönből a másikba – ami végtére is az emberi lét sajátossága...

 

„Engem Jónás egyrészt a vallás, másrészt a kortárs művész szempontjából érdekel. Jónás alakja, sőt a színész, Gabriel Răuţă alakja is gyakran emlékeztetett Brâncuşi-ra, az anyaggal küzdő művészre. És a szövegben ott van ez a sor: „Semmi jót nem tett életében, csak ezt a fapadot csinálta, s köréje rakta a tengert." Egy fából készült pad a tenger közepén… Fantasztikus kép, és nekem A csend asztalát juttatja eszembe. Itt is egy ismert motívummal van dolgunk: amikor a mű elpusztítja alkotóját. És igyekszünk utalni Brâncuşi-ra, aki a száműzetés cethalának gyomrában élt. Számomra a Jónás a mai világ művészének létállapotáról, és a hittel kapcsolatos kételyeiről szól. A művész kapcsolatáról Istennel, az istenséggel, ihlettel, reménnyel és reménytelenséggel.”

Tompa Gábor