Nemes Nagy Ágnes költő mértékadó és meghatározó személyisége volt a II. világháború utáni magyar irodalomnak. Lengyel Balázs író, esszéista, irodalomszervező az Újhold folyóirat körének legjelentősebb kritikusa volt. Kettejük sorsa szétválaszthatatlanul összefonódott, és annak ellenére, hogy házasságuk válással végződött, szellemi életközösségük, barátságuk mindvégig megmaradt. Életük része volt a hangos ellenállás, majd néma túlélés a diktatúra idején, háború és fogolytábor, a „hároméves irodalom” eufóriája után a kitaszítottság, üldözöttek mentése és bújtatása… Az előadást naplók, levelek, interjúk, esszék és versek különös ötvözeteként két nagyszerű színész, Szorcsik Kriszta és Bogdán Zsolt hozta létre, és ők is adják elő. Két ember kivételes viszonyulását egymáshoz és a világhoz, fordulatokban gazdag létük stációit láthatjuk a színpadon.



Ahogy Nemes Nagy Ágnest a tenyerében tartott „igazi, de igaziból igazi szaharai homok” magával ragadja és Krisztus előtti időkbe repíti, Ekhnaton fáraóhoz, Lengyel Balázshoz, akihez, saját bevallása szerint: “gyöngéd szálak fűzik”, verseit olvasva úgy gyöngül szálanként a test is a lélek is, roskad játéktól, a széptől, az ismeretlen angyalok érintésétől, az erdélyi, boglyák aljában vermelt batul illatától, míg végül feloldódik a nagy Ismeretlenben, az útban ….. a lent-fentekben, és a kint-bentekben. Mindez egyszerre történik, „ugyan egy völgyben, ugyan egy pontban együtt” ….. Kettőnk szépség szomja, szépség keresése így lett egyetlen találkozás része. „Egyek s nem egy Egyek” lettünk versei által az időben.

Jöjjenek velünk.

 

Szorcsik Kriszta

Bogdán Zsolt