Színházak
Kolozsvári Magyar Opera
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1960/1961
Kőmíves JánosA néma kertész
Vígopera egy felvonásban
Szövegét Bocaccio novellája nyomán írta a szerző
- ZárdafőnöknőMányoki Mária
- Eliane nővérMolnár Mária
- Flamette nővérHary Judit
- Pamprinee nővérSzékely Zsejke
- Althea nővérPataki Enikő
- Violaine nővérJordán Éva m.v.
- Symphorine nővérÁdám Éva
- Guidoa néma kertészGáspár István m.v.
Közreműködik az Opera Ének- és Zenekara
- rendezőSelmeczi György
- díszlettervezőWitlinger Margit
- jelmeztervezőWitlinger Margit
- koreográfusWendler Éva m.v.
- zenei munkatársIncze G. KatalinNagy Ibolya
Elfogult, de igaz szavakat szeretnék egymáshoz fűzni egy olyan emberről, nagyszerű mesterről, akihez félévszázadnyi szilárd és kikezdhetetlen – barátság köteléke fűz.
Kőmíves János minden műfajban tökéletesen járatos, valódi képzelőerővel rendelkező zeneszerző, kiváló opera- és koncertkarmester, a zeneművészet eszköztárának összes fortélyát virtuózan kezelő „maestro”-ja.
Együtt végeztünk a Budapest Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, tanárunk Farkas Ferenc volt, akitől mindent megtanulhattunk, amit a művészetben meg lehet tanulni.
1956-ban Kőmíves elment Nyugat-Európába, hogy – mint annyi magyar az elmúlt századok folyamán – ott találja meg a boldogulását, s más mestereknél is csiszolhassa tudását, tehetségét.
Érdeklődése, páratlan műveltsége, ösztöne Franciaországba űzte. Ott érett igazi mesterré, a gallok között teljesítette mindazt, amire megszületése óta hivatott volt.
Barátom nem kísérletezik a hangokkal, hanem zenét ír. Mint annyi mindenben: ebben is közös a hitvallásunk. Szeretnénk örömet és élményt szerezni a nézőnek-hallgatónak.
Tisztelettel és meggyőződéssel ajánlom A néma kertészt az operaszerető közönség együttérző és értő figyelmébe.
Petrovics Emil
zeneszerző
Ritka eset a közönséget jóízűen nevetni látni egy kortárs opera előadásán. Kőmíves János nem tagadja meg napjaink zenei nyelvét; csak éppen arra használja, amire jelen esetben szükség van: szórakoztatásra.
A történet egyszerű: egy klarissza-kolostort egy jóképű, ámbátor néma kertész érkezése tart izgalomban. És íme, a hölgyek, amint sorra vonulnak a kis lugas felé, mígnem aztán az Apátnő is érkezik…, de már késő: a néma tehát beszélni kezd! A botrányt elkerülendő, a főnökasszony Théleme-i apátsággá nyilvánítja „csodatevő” kolostorát; mellesleg magának fönntartva a kertész éjszakáit.
Huncut, életvidám, egészségtől duzzadó történet. S a zenei kommentár Balzac Furcsa történeteihez méltó. Egy kacsintás Messiaen felé: vajon Szent Klára nem lehetett volna Assisi Szent Ferenc kedvese?!
Jacques Doucelin / Le Figaro
Az opera cselekménye
Egy szép napon egy trecento-korabeli toscanai kolostor apácáinak – klarisszáinak – nyugodt életét megzavarja Guido, a szép és erős, de néma fiatalember érkezése.
Guido „ajánlólevelet” is átnyújt a megszeppent nővérkéknek, ami a fiú erejét, vasegészségét és munkás természetét dicséri. Egyetlen fogyatékossága, némasága erényként van feltüntetve, mintegy biztosítékul a fiú teljes diszkréciójának.
Alkalmazzák is mindenesnek, kerti munkákra, s Guido derekasan nekilát… A kísértés óriási és a mondanunk sem kell, a bájos klarisszák egymás után veszik igénybe Guido „szolgálatait”, hiszen a diszkréció biztosítottnak látszik. De a néma képességei is határosak. Amikor az Apátnő is igényt támaszt a kertész gáláns szolgálataira, emez riadtan „megszólal”!
A megalázott főnökasszony most már a botránytól retteg. Ám az éjszaka és Szent Klára ismét jó tanácsot sugall; az egybegyűlt nővérkék ujjongva értesülnek a CSODÁRÓL: Guido – az apácák buzgó imádságainak hála – elnyerte a beszéd adományát.
Lám a jó erkölcsön esett csorbát kiköszörülte a csoda.
Bocaccio pedig arra int, hogy
„Fortuna arra mosolyog
Aki leleménnyel behajtja a jussát
És visszaszerzi azt, mi elveszett.”
Kőmíves János minden műfajban tökéletesen járatos, valódi képzelőerővel rendelkező zeneszerző, kiváló opera- és koncertkarmester, a zeneművészet eszköztárának összes fortélyát virtuózan kezelő „maestro”-ja.
Együtt végeztünk a Budapest Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, tanárunk Farkas Ferenc volt, akitől mindent megtanulhattunk, amit a művészetben meg lehet tanulni.
1956-ban Kőmíves elment Nyugat-Európába, hogy – mint annyi magyar az elmúlt századok folyamán – ott találja meg a boldogulását, s más mestereknél is csiszolhassa tudását, tehetségét.
Érdeklődése, páratlan műveltsége, ösztöne Franciaországba űzte. Ott érett igazi mesterré, a gallok között teljesítette mindazt, amire megszületése óta hivatott volt.
Barátom nem kísérletezik a hangokkal, hanem zenét ír. Mint annyi mindenben: ebben is közös a hitvallásunk. Szeretnénk örömet és élményt szerezni a nézőnek-hallgatónak.
Tisztelettel és meggyőződéssel ajánlom A néma kertészt az operaszerető közönség együttérző és értő figyelmébe.
Petrovics Emil
zeneszerző
Ritka eset a közönséget jóízűen nevetni látni egy kortárs opera előadásán. Kőmíves János nem tagadja meg napjaink zenei nyelvét; csak éppen arra használja, amire jelen esetben szükség van: szórakoztatásra.
A történet egyszerű: egy klarissza-kolostort egy jóképű, ámbátor néma kertész érkezése tart izgalomban. És íme, a hölgyek, amint sorra vonulnak a kis lugas felé, mígnem aztán az Apátnő is érkezik…, de már késő: a néma tehát beszélni kezd! A botrányt elkerülendő, a főnökasszony Théleme-i apátsággá nyilvánítja „csodatevő” kolostorát; mellesleg magának fönntartva a kertész éjszakáit.
Huncut, életvidám, egészségtől duzzadó történet. S a zenei kommentár Balzac Furcsa történeteihez méltó. Egy kacsintás Messiaen felé: vajon Szent Klára nem lehetett volna Assisi Szent Ferenc kedvese?!
Jacques Doucelin / Le Figaro
Az opera cselekménye
Egy szép napon egy trecento-korabeli toscanai kolostor apácáinak – klarisszáinak – nyugodt életét megzavarja Guido, a szép és erős, de néma fiatalember érkezése.
Guido „ajánlólevelet” is átnyújt a megszeppent nővérkéknek, ami a fiú erejét, vasegészségét és munkás természetét dicséri. Egyetlen fogyatékossága, némasága erényként van feltüntetve, mintegy biztosítékul a fiú teljes diszkréciójának.
Alkalmazzák is mindenesnek, kerti munkákra, s Guido derekasan nekilát… A kísértés óriási és a mondanunk sem kell, a bájos klarisszák egymás után veszik igénybe Guido „szolgálatait”, hiszen a diszkréció biztosítottnak látszik. De a néma képességei is határosak. Amikor az Apátnő is igényt támaszt a kertész gáláns szolgálataira, emez riadtan „megszólal”!
A megalázott főnökasszony most már a botránytól retteg. Ám az éjszaka és Szent Klára ismét jó tanácsot sugall; az egybegyűlt nővérkék ujjongva értesülnek a CSODÁRÓL: Guido – az apácák buzgó imádságainak hála – elnyerte a beszéd adományát.
Lám a jó erkölcsön esett csorbát kiköszörülte a csoda.
Bocaccio pedig arra int, hogy
„Fortuna arra mosolyog
Aki leleménnyel behajtja a jussát
És visszaszerzi azt, mi elveszett.”
2004. 01. 02.