Mátyás – erről a névről mindenkinek a Király jut eszébe. Kinek Hunyadi Mátyás, kinek Corvin Mátyás, kinek Hollós Mátyás, kinek Igazságos Mátyás, kinek Mathias Rex.

A magyar történelemben nincs még egy olyan személyiség, akiről ennyi legenda, monda, szólásmondás maradt volna fenn, mint Mátyás királyról a Kárpát-medence nemzetei kultúrájában, és akivel paradox módon a legkevesebbet foglalkozott úgy a drámairodalom, mint a zeneirodalom.

A reneszánsz évében a legkevesebb, amit tehetünk, hogy megünnepeljük Őt, aki a magyar királyságot a korabeli Európa egyik politikai és kulturális nagyhatalmává tette. Korának egyik lángelméje volt. Öt nyelvet beszélt, kiváló stratéga, esztéta, gazdasági szakértő, törvényeket hozó, a kultúrát nemzetiség fölé emelő, az ország érdekeit mindig előtérbe helyező államférfi volt. Uralkodóként soha nem felejtette emberi mivoltát és ez a kettősség végigkísérte életútját. Nem véletlen, hogy az első erdélyi rockopera szülővárosában, a Kolozsvári Magyar Operában született, abban a városban, amelyet a mai napig személyiségének varázsa tesz lüktetővé. Szülőháza, szobra szimbólum. Az ember és a király.

Csép Sándor, Moravetz Levente és Venczel Péter szerzőtrió Mátytás a vérpadon-ja pontosan e kettősség köré épült. Azt bontja ki, amikor a teljhatalommal rendelkező királyt saját emberi mivolta készteti megállásra, elgondolkodásra, döbbenti rá önnön sebezhetőségére. A cselekmény két helyszínen játszódik: Budán és Kolozsváron. A történelmi tényeket a fikcióval elegyíti: egyfelől feleleveníti Mátyás összetűzését egykori nevelőjével, Vitéz János váradi püspökkel, elindítva ezzel egy királyellenes lázadást, másfelől pedig egy szép, szülővárosában bonyolódó, de beteljesületlen szerelmi történetről szól. Kegyetlen harca a királynak önmagával. Mit érezhetett Mátyás, a király, amikor az általa támogatottak ellene fordultak, és mit érezhetett Mátyás, az ember, mikor tiszta érzelmein át kellett lépnie az egység és az ország megőrzéséért.

Gyönyörű szöveg, gyönyörű zene, gyönyörű hangok, kiváló szereplők döbbentenek rá, hogy képletesen szólva „a vérpadon” állunk mindannyian. Nyerünk vagy vesztünk: csak tőlünk függ. A közös szellem – nevezhetjük nemzetnek, Európának -, legyőzhetetlenné tesz minket. Ez az üzenete Hunyadi Mátyásnak az évszázadokon keresztül; az ő álma volt a reneszánsz ember álma, a Kárpát-medence királyának az álma, hogy tudással, tehetséggel, szeretettel minden vérpadot lerombolhatunk.

Mi, a zene, szöveg, játék érceiből új szobrot építhetünk magunknak, amely a régibe életet lehel. A többi önmagáért beszél.

Vadas László, rendező

MÁTYÁS 550

Mihez kezd egy 15 éves gyerek a jelentős kiterjedésű és európai léptékkel is hatalmas birodalom trónján? - Ha nem lenne előttünk a megtörtént események félezer éves krónikája, bizony nehezen tudnánk erre a kérdésre válaszolni. Esetleg, azt mondanánk, hogy nagykorúságáig a régens tanács uralkodott-kormányozott helyette. De tudjuk, hogy nem ez történt, mert bácsikáját, a jó öreg Szilágyi Mihályt, anyja testvérét is eltávolította maga mellől, sőt némi hálátlan gesztussal őrizet alá is helyezte, hogy egyedül intézhesse az ország dolgait. És csodák csodája: intézte! És nem is rosszul!

Egy tizenötéves gyerek! Gondoljuk el! Igaz, már nem kis gyerek, de még nem ifjú. Rendkívüli kegyelmi ajándékok hordozója, aki apja, a szintén rendkívüli Hunyadi János mellett, annak személyi titkáraként, latin fordítójaként, mai szóval szinkron-tolmácsaként és kabinet-főnökeként felnőttre szabott feladatokat látott el. Mégpedig európai jelentőségű ügyek történéseinek közegében.

Hajlok arra, hogy a legtöbb történésszel ellentétben azt mondjam: nem is 15, hanem 18 éves volt akkor, amikor Duna jegére összesereglett országgyűlés királlyá választotta. Na de akkor is!? - mondhatnók. Talán még nem is borotválkozott...

Hamarosan az is kiderül róla, hogy kiváló hadvezér, bajvívó, törvényhozó és igazságosztó, kultúr-ember, művészet-rajongó és a szépségnek a női nem terén is hódolója. Társalgásban kedves és szellemes, rendkívüli a humorérzéke és nagy mókamester. Ő a magyar történelem legnagyobb reneszánsz személyisége.

Úgy tűnhet, minden dicséretet elmondtam róla, holott a legfontosabbat most akarom kimondani: erkölcsi hérosz, aki nem csak a túlerőben levő töröktől, némettől, az acsarkodó főuraktól nem fél, hanem önmagától sem! - Hiszen ennek a kedélyes, könnyed lovagnak a lelkében oroszlánok tombolnak és olykor-olykor végletek felé ragadják őrzőjüket. Ő merészen bemegy közéjük, hogy szembesüljön - ha kell - a halálos veszedelemmel is. Mert látni akarja hibáit, vétkeit, egyszóval önmagát teljes valójában, hogy megigazulhasson.

Erről szól a "Mátyás a vérpadon".

Erről, az igazságra szomjúhozók örök harcáról szól ez a darab. Ezért szól ma is, nekünk is...

Keltek soraim a nagy Mátyás szülővárosában, május havában, királysága 550-ik évében.

Csép Sándor

A dráma egy biliárdgolyó, és ennek az állandóan levegőben tartására kell egy folytonos vízsugár. Ha a vízsugár megszakad, a biliárdgolyó elgurul. A vízsugár a zene, és a zeneszerzőnek az a dolga, hogy a golyó ne guruljon el. A rockopera műfajának a vízsugara egy kicsit más, de lényegeben ugyanarról az éltető vízről beszélünk. A zene és a dráma érdekében odaadó és önzetlen munkát fektettek be zenész-, énekes és balettes kollegáim már annakidején a darab stúdiómunkái, majd színpadravitele során és most is az újrarendezés alkalmából. Így az az áldozat, amit együttes erővel Önöknek Thália oltárán feláldozunk, hitem szerint nem volt hiábavaló.

Venczel Peter