Orbán János Dénes
író
„Búbocska, az egyszarvú ördögfióka Kolozsvárott született, 2004 november–decemberében, a Hajnal- negyedben. 22 nap alatt írtam meg, naponta egy fejezetet, vagyis szarvazatot. Úgyhogy Búbocska határozottan kolozsvári. Kolozsvárott jelent meg az ördögregény első kiadása, a Kolozsvári Puck

Bábszínház adta elő az ördögregényből készült bábjátékot.

Aztán a mű elindult világot látni, és már a negyedik kiadása van előkészületben. A szerzője is elhagyta Kolozsvárt, de lám, Búbocska most visszatér, „megzenésülve”, Kolozsvárra. Őszintén szólva számos iposztázisban elképzeltem Búbocskát, de musicalhősként nem, úgyhogy roppant meglepődtem, amikor Venczel Péter és Béres László ez ügyben megkerestek. Annak idején igencsak belelkesedtem, amikor megnéztem a Mátyás a vérpadon című rockoperát, Venczel Péter monumentális művét. Óriási megtiszteltetés, hogy ily magasztos téma után a kiváló zeneszerző pokoljárásra vállalkozik, és nagyon örülök annak is, hogy a nyughatatlan és fantáziadús Béres Laci a rendező. Az én szerepem ebben a produkcióban a librettó megírására szorítkozik, azt sem egyedül abszolváltam. Budapesten, életem Kolozsvár utáni állomásán az állami íróakadémiát vezetem, s kedves tanítványom, Bánkövi Dorottya írta meg két fontos dal szövegét. Szerfölött ügyesen imitálta a stílusomat, de a magáét is belopta.”

Béres László
rendező
„Az előadás főszereplője az egyszarvú ördöggyerek, Búbocska, aki miután megtudja, hogy édesapja egy elvesztett pókerparti során megkapta feleségként, a csúf és hisztérikus Mefisztoféliát, megriad és elmenekül a pokolból. Felmegy a földre szerencsét próbálni, okosodni, erősödni, tanulni. Egy felnőtté válás folyamatának lehetünk tanúi. Nekem három gyermekem van, kettő közülük kamaszkorban van. A nagyobbik pontosan a címszereplővel egyidős, tizenöt éves leányzó. Engem az utóbbi időben kifejezetten érdekel a felnőtté válás témája, a kamasz személyiségének fejlődése. Elsődlegesen ezt a témát járja körül az előadás.
Búbocska tehát megszökik otthonról és az ördögiskolában akkor még bukdácsoló nebuló, mint az egyszeri szegény legény, elindul szerencsét próbálni. Különböző megpróbáltatásokon keresztül felnőtté válik, beérik a személyisége.
Az előadásban párhuzamba van állítva a földi és pokolbéli lét. Elképzelésemben a díszlet a helyszínek változásakor szinte semmiben sem különbözik, csak fényekben. Nagyon hasonlóan látom a földi és pokolbéli helyzeteket, hiszen mindkét világban ugyanazok a törvények élnek.
Kétségbeejtő, hogy ami a pokolban törvényt állít (Az érvényesül, aki patára esettebb.), valójában a földi létünk mottója is. Mindenütt emberi játszmák, hatalmi torzsalkodások, kapzsiság, az önmegvalósítás iránti görcsös, kétségbeesett ragaszkodás. Két-három könyökkel hadakozva törtetünk előre. Nincs ebben semmi különbség pokolban és földön.”

Ábrahám Gellért
színész
„Amikor meghallottam, hogy a Búbocska egy ördögregény, felcsillant a szemem! Eddig pozitív hősöket alakítottam, gonosz még nem voltam soha. Megkaptam a szereposztást, láttam, hogy én is egy ördög leszek, és rögtön éreztem, hogy itt valami huncutság lesz. Na de hát hamar kiderült, hogy az ördögök között is én vagyok a legbecsületesebb ördögfióka.

Fontos tudni Búbocskáról, hogy ő az ördögoskola bukott diákja, soha nem tanult semmit, végigszundikálta az órákat. Belzebúb, Búbocska apja elnyerte kártyán a rusnya, hisztérikus Mefisztoféliát, a Pokol rémét, aki hozzájuk költözött, ezért Búbocska úgy döntött, hogy felmegy a földre Kutykurutty barátjával. Búbocska az öreg Párméniusztól tanult meg mindent, ő segítette, hogy megokosodjon, megerősödjön. A darab végére Búbocska felnőtté válik, erről szól az egész mű.”

Jakab Melinda
koreográfus
„A gyermekelőadások különleges, sajátos nyelvet igényelnek.Venczel Péter és Orbán János Dénes ördögmusicalje minden korosztályhoz egyaránt szól. Látványvilágával és történetével meg tudja ragadni a gyermek néző figyelmét és fantáziáját, mindeközben a felnőtt nézőből újra elővarázsolja a gyermeket.

Talán ez a legszebb része a darabnak: gyermekké válva a mai generáció felgyorsult világába csöppenni. A rohanó mindennapokba, ahol az információ sebessége szinte megbénítja az ember figyelmét. A pokol mozgásvilága pontosan ilyen. Több helyszínen és több dimenzióban próbáltam megmozgatni a stábot, az énekkari tagokat ugyanúgy, mint a balettkart. Utóbbi teljesen beleépül ebbe az örökké mozgó világba – ez maga a pokoltánc. Azt, hogy egy ilyen műfajú előadás mennyire élvezhető, szerethető gyermekszemmel, mindig a kisfiamon mérem le. A legnagyszerűbb érzésem akkor volt, amikor eljött a Búbocska főpróbájára, és a három felvonást mozdulatlanul, rácsodálkozó tekintettel nézte végig. Nekem ez a legnagyobb siker, a bemutató már csak ráadás.

Béres Lászlóval nem ez az első munkám. Ő egy igazi ördöglovas, a nagy hajtás művésze, s ezt a munkatempót mindenkire rávarázsolja. Nem szabad megfeledkezni Venczel Péter mérhetetlenül szerethető dalairól, amelyek a koreográfia kialakításában inspiráltak. Nagyon nagy szeretettel dolgoztunk ezekre. Azóta is dúdolgatjuk a Búbocska slágerdalait, amelyeket reményeink szerint a kedves közönség is ugyanolyan szeretettel fogad, mint ahogyan mi magunk.”