RÉGI TÖRTÉNET

1

Könyvtáram egyik elfelejtett könyvében egyszer olvastam egy lányról, aki a nyári napfényben ragyogó Sevillában sétálva felfedezett egy templomot, melyet állítólag Don Juan, a híres nőcsábász alapított. Egy réztáblán a lány azt olvasta, hogy saját kívánságára ide, a kapu alá temették Don Juant. A vezeklő bűnös azt akarta, hogy még a legalantasabbak is lábbal tiporják. A lányra annyira rátört a nevetés, hogy nem tudta, vagy nem akarta tovább visszatartani a vizeletét. Mindkét lábán lecsorgott, egy patak zúdult a sírkőre.

Néhány évvel később Sevillában megpróbáltam megtalálni ezt a templomot. Senki nem tudott segíteni. Senki nem tudott sem a sírhelyről, sem a templomról.

Végül megtaláltam a sírt és a vizelettel áztatott sírkövet. De nem egy templomban volt, és nem is temetőben. Egy építőtelep vagy szeméttelep mellett találtam rá, Sevillától háromezernégyszázhatvannégy kilométerre, keletre. Lehajoltam, letöröltem a többszázéves koszt a patinás tábláról, és ezt olvastam rajta: „Nem akartam, hogy higgyetek nekem, azt akartam, hogy semmit se reméljetek tőlem. Nem akartam jó lenni, azt akartam, hogy gyűlöljetek, kinevessetek és megvessetek. De ha elmegyek, érezni fogjátok, mennyire hiányzom nektek. Fizessétek ki a szolgámat.”

Értetlenül hagytam el a helyet: egy építőtelepet vagy szeméttelepet. Egy, a fagyos telet megmagyarázhatatlan okokból átvészelt légy patinától zöld kezemre telepedett.

!!! Menjenek színházba, mielőtt túl késő. !!!

2

Hazafele, a munkanap lejártával, amikor elhagytam a próbatermet, a mosdó és a lépcső között észrevettem, hogy egy takarítónő figyel engem. Szürke, mint a takarítónők; körülbelül velem egykorú, barátságosan és udvariasan mosolygott rám.

Megbotlottam, ő meg németül, gyengéd akcentussal mondta: "Vorsicht" és "Guten Tag." majd "Ach ja". Herta Müllerre kellett gondolnom. Munkámat neki ajánlom, a takarítónőnek.