PLATÓTÓL DANTÉIG



A húszéves férfinak, akinek van egy intuíciója a dolgokról,

Columb

ő a dolgok előzménye, ő Christus, hogy a dolgok célja és projektje legyen. Az ihlet által plátói. Miért azonban, mindössze néhány

évvel később, leendő hősünk már antihős, az

élet dolgai nyomasztják, a kísértések kiszorítják az eszméket, és

apaságba, istentelenségbe, erőtlenségbe, értelmetlenségbe zuhan.

Összezsugorodik, abszolút Énje eltűnik, „képmása és hasonlata”

személytelenedik, és alkotóból ez a „meghatározatlan” ember

rombolóvá válik.

Ez a tipikus jelenség /Platonov vagy Ivanov, vagy Andrej, vagy Trepljov,

vagy Ványa bácsi/ Csehov írásának célpontja volt minden későbbi darabjának első nagy „vázlata” óta, amelyeknek élő színházi kifejezését keressük. Az eltűnő ember – Anton Pavlovics nagy témája, nagy fájdalma, amelyet ma a magunkénak vallunk . Prof. Margarita Mladenova Ez a megfogalmazás tükrözi belátásunkat abba a pátoszba, amely a 18 éves Antosha Csehovot arra késztette, hogy megírja azt a 220 oldalas Apaság című darabot. Ennek az istentelenségnek a hősei a rájuk hagyott táblák maradványai közé vetik magukat, amelyek az embert építették az emberben, a Paradicsomból való kiűzetésétől kezdve a reformációkon, forradalmakon, Isten nietzschei meggyilkolásán, a kommunizmus és az anarchizmus szellemein át a mai liberális demokráciáig, amely az Engedékenység gyötrelmeiben vonaglik . A 18 éves Csehov mintha megtapasztalta volna János látomását Patmosz szigetén, és látott minket égni. Előadásunkban van merészség feltámasztani ezt a Csehovot, akit az évek során elfeledtek, és akit Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko pszichológiai realizmusának posztulátumai söpörtek be . Sokkal később, a Schwarzwald szanatóriumban/Fekete-erdőben/ Badenweiler üdülővárosában, a már 44 éves Csehov, akit megtört...