Az önpusztító emberiség a halálkanyarba érkezett. Végső reményként a Megmentő elérkezését várja... Majd eljön hozzá az, akire apái, ősapái és ősapáinak ősapái is vártak. Nos, mindenki békésen hátradőlhet, hisz a Próféta megérkezett... Azaz, a Próféták... De kettejük közül az egyik romlásba taszít. Összehívják hát a mindent eldöntő tanácsot: a három királyokat, akik köztudottan legjobb felismerői a valódi Prófétának. Hosszas tanácskozás után eldöntik, mi mentené meg az emberiség további sorsát. A megoldás egyszerű: az egyik prófétát likvidálni kell, és akkor újra zöld az út a Paradicsomba. A tét nem kisebb, minthogy a Kánaán jön el... vagy az Apokalipszis! Önök mit tippelnek? /A fogadóirodák 1.25 szorzóval adják a Kánaánt, és 1.75-el az Apokalipszist - ha ez segít a döntésben.

A Próféták Vékes Csaba értelmezésében egy olyan szöveg, amiben talán a viszonyok lesznek a legfontosabbak. Alapvetően adott egy abszurd szituáció, egy csiki-csuki helyzet, amiből az első perctől kezdve egyértelmű, hogy nem jöhet ki mindenki jól. A kérdés csak az, hogy ki nevet a végén?! Ezért határoz meg mindent a hatalmi harc: ki meddig mehet el ebben a végletekig meg- és felosztott világban, ki áll ki felett és kinek parancsolhat. A viszonyok változnak: az elnyomottban gyűlik a feszültség, az elnyomó egyre jobban sarokba szorul, a döntéshelyzetben levők tanácstalanok és nem marad más számukra csak a végletekben való gondolkodás, a megváltóknak pedig, mondhatjuk, hogy nincs egyéniségük, így totálisan cselekvésképtelenek. Egyik karakter sem meri/tudja/akarja megtenni az egyetlen olyan lépést, ami kiutat jelenthetne, inkább egymásra várnak. Mivel azonban a másik sem cselekszik, nem marad más csak a szó: így mindennek, ami elhangzik óriási jelentősége lesz.