Székely János Caligula helytartója című drámája 1972-ben íródott és mind a mai napig a huszadik századi magyar drámaírás egyik kiemelkedő alkotása. Arról beszél, milyen világban élünk, mi változott körülöttünk, és mi maradt ugyanaz… Mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a világ, vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? Petronius, Caligula szíriai helytartója azt a parancsot kapja, hogy állítassa fel a császár aranyszobrát a zsidók jeruzsálemi templomába. Mert a császár ezt parancsolta, tehát lehetetlen nem teljesíteni. A zsidó Barakiás szerint viszont teljesíteni a lehetetlen. A darab kérlelhetetlen pontossággal mutatja be a helytartó kétségbeejtő helyzetét, és emberségéből fakadó tragédiáját. Székely olyan általános érvényű morális kérdéseket feszeget, amiknek köszönhetően a dráma sajnos mit sem veszít naprakészségéből; hiszen létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott ember…