Marianne és Johan már-már bántóan tökéletes házasságban él: Johan magabiztos, céltudatos alkat, kissé cinikus és egoista is, Marianne csendesebb, megalkuvóbb. Johan pszichológus, Marianne ügyvéd, elsősorban válásokkal, családjoggal foglalkozik. Van két gyermekük, boldogan élnek. Johan felszedi Paulát, magára hagyva a két gyerekkel Mariannt. Johan Párizsba megy szeretőjével, végül teljesen összeomlik, gyengébbé, gyávább alakká válik, de nem tud véglegesen szakítani Marianne-nal, és visszatér hozzá. Közben fontoskodóan üres beszédek, drámai jelenetek, sok-sok álságos pillanat, szeretkezés, verbális és fizikai agresszió, vagyoni osztozkodás. Ismerős?

„Három hónapig írtam ezt a könyvet, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne. Nem vagyok benne biztos, hogy fordítva jobb lett volna. Talán választékosabbnak hatna. Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre.”

Ingmar Bergman

Sokszor szórakoztató, máskor szívszorító jelenetek egy férfi és egy nő szerelmének történetéből. Bergman olyannak mutatja hőseit, amilyenek. Ahogy ő maga mondta a forgatás után: külön örömöt okozott számára a tudat, hogy bosszanthatja vele az összes művészileg kifinomult embert, akik utálnak mindent, ami érthető.