„Egy kötőszót sem lehet téveszteni, mert úgy eltéved az ember, hogy nem keveredik ki belőle…!”
Farkas Éva
A fordításhoz mit használtál alapul?
– A rendezőnek, Martin Hubának volt egy cseh nyelvű rendezői példánya, mert ezt a darabot már korábban színpadra állította Prágában. Én meg jól tudok csehül, ugyanis két évig voltam katona még anno Csehszlovákiában, ráadásul cseh nyelvterületen. Persze szlovákul is jól tudok, és fordítok is szlovákból, sőt spanyolból is éppen. A fordítói tevékenységem tehát közismert, és ezért még a régi igazgatónk, Tóth Tibor kért föl, hogy fordítsam le A Glembay házat. Természetesen szívesen vállaltam. Elolvastam az általában használt magyar fordítást, abból azonban meríteni nem nagyon lehetett, mert a cseh fordítás azt a dús, barokkos nyelvezetet, amit Krleza használt, már modernizálta. Tehát a cseh nyelvű fordítás alapján készítettem a magyar változatot, de a fordítás fordítása már olyan csúsztatásokkal járhat, amik nem biztos, hogy megállják a helyüket, így jött a következő fázis: leültem egy kedves barátunkkal, Petheő Boglárkával, aki tud szerb-horvát nyelven, s lektoráltuk az egészet az eredeti horvát szöveg alapján. Nem volt könnyű.
– …Rettentően nehéz szöveg! Tényleg le a kalappal egyes kollégák előtt. Például a fiamat alakító Béhr Márton - aki szerepe szerint Puba, a Glembay ház jogi képviselője - egy hatalmas ügyvédi monológot ad elő. Körmondatok, körmondatok…Nagyon furcsa nyelvi világ, kiváló nyelvi kondíciót követel.
Mai szemmel nézve régi vágású Krleza, aki a 20. századi horvát irodalom egyik legfontosabb alakja.1932-ben írta A Glembay házat, egy igazi klasszikus drámát, megteremtve a színpadon hely, idő, cselekvés hármas egységét. Abszolút intellektuális mű, elsősorban az értelemre hat, s nem az érzékekre.
– A nehézség abban is rejlik, főleg a kezdet kezdetén, hogy felfogjuk egyáltalán, miben is vagyunk. Amíg letisztázódik a helyzet, amiben ez a család megjelenik előttünk, addig a nézőnek rettentően oda kell figyelni. Nekünk színészeknek nem volt nehéz belehelyezkedni ebbe a klasszikus játékstílusba, sőt bennünk – főleg bennem talán – a régi vágású iskola még mindig él, de a fiatalok is nagyon jól tudtak alkalmazkodni ehhez az attitűdhöz.
– Minden családnak van egy feketebáránya, ez itt Leone. 11 év után tér vissza a szülői házba, ahonnan azért ment el, mert az édesanyja öngyilkos lett. Leone már akkor látta, hogy számára itt nincs hely. A család tele van bankár-és üzletemberekkel, ő meg festőművész. Léha, bohém – ahogy az apja a fejéhez vágja. Az a zsenialitása a drámaírónak, hogy árnyalja a képet. Nemcsak a család problémás, Leone-nak is megvannak a sötét titkai. Kiderül, hogy az édesapja második feleségével, a bárónéval röpke, de intenzív viszonyt folytatott, és ott van a szerelmi szál, Angelika nővér, aki a szerencsétlenül meghalt bátyjának volt a felesége. A tragédia beteljesülése, hogy apja hirtelen halála után, amit kettejük parázs vitája vált ki, megöli a bárónét erős felindulásból. A nő, aki egykor prostituáltként került be a családba, provokálja, magának akar mindent a meghalt férje után. A gyilkosság pillanatában véget ér a dráma, a néző döntheti el, hogy jogos volt-e Leone cselekedete vagy sem...
Nemrégiben volt igazgatóváltás Komáromban. Hogyan működik ma a Jókai Színház?
– Nehéz időszakot élünk, mint minden színház. Amikor beindult a Covid-őrület, leálltunk természetesen. Azzal kompenzáltuk a dolgot egy picit, hogy iskolai tananyagot játszottunk fel internetre, ami amúgy kedves munka volt. De milyen áron?! Aztán fokozatosan éledezett a színház, menetközben megtörtént az igazgatóváltás. Tóth Tibort Gál Tamás követte. Ő a Csavarszínházat csinálta hosszú éveken keresztül. Számára az a nagy különbség, hogy eddig az egyszemélyes-kétszemélyes magánszínházát vitte, most pedig egy intézmény igazgatója lett. Nagyon sokat kell még tanulnia, tapasztalnia, hogy a szekér megfelelően menjen.
Szükség volt erre az igazgatóváltásra?
– 17 éven át nem volt igazgatóváltás, és Nyitra megyében – merthogy ide tartozunk – úgy döntöttek, hogy ezentúl 5 évenként lesz tisztújítás. Az iskolaigazgatóknál már így működik évek óta, s innentől kezdve a kulturális intézményeknél is így lesz. Mivel Tóth Tibor 17 év után – teljesen érthetően – nem akart tovább igazgató lenni, nem pályázott újra. Úgyhogy Gál Tamás most igen nehéz gazdasági helyzetbe érkezett a járvány miatt. Igyekezett pótolni az elmaradt előadásokat – Csavarszínházas előadásokkal is. Most épp a Jelenetek egy házasságból az egyik pótdarab, amit az elmaradt Rokonok helyett játszik a színház és van egy Arisztophanész: Lüszisztraté átdolgozás, aminek a bemutatója március közepén lett volna, ennek szeptember 18-án lesz a premierje. A rengeteg elmaradt gyerekelőadást is szeptembertől pótoljuk. Az új vezetés tehát nagyon nehéz, kaotikus helyzetbe csöppent bele.
– Az aktuális politikai helyzet viszonylag kedvező a színházak számára. Az, hogy Nyitra megyéhez tartozunk, ez egy fontos tényező, ugyanis Nyitra megyének a képviselete nagyon nagy részben magyar, tehát ők pozitívan befolyásolják a megye vezetését a színház érdekében. Kassán kicsit rosszabb a helyzet ilyen szempontból, mert ott sajnos fogy a magyar. Jóval nagyobb város Kassa, de talán tízezer magyar él ott jelenleg. A Thália Színház úgy oldja meg, hogy többnyire tájolnak, ez már régebben is így volt, hiszen 15 évig voltam tagja a Kassai Thália Színháznak, úgyhogy nagyon jól ismerem az ottani működést. Szerintem csak anyagilag vannak problémák a magyar színházakkal, de sosincs elég pénz, ezt is mondhatnám. Természetesen Szlovákia és Magyarország részéről is nagyon jelentős támogatást kapunk, főleg Magyarország részéről, ami nagyon fontos ahhoz, hogy az intézményeket életben tudjuk tartani.
Most Kisvárdán beszélgetünk, de mennyire jellemző az, hogy a Komáromi Jókai Színház Magyarországon szerepel?
– Elég sokat járunk Magyarországra. Vannak baráti színházak – a soproni, a veszprémi, Székesfehérvárra is mentünk volna, de a Covid közbeszólt. Budapestre is szoktunk járni a József Attila Színházba, Tiszaújvárosban és Nyíregyházán is játszottunk már.
– 1982-ben kerültem – akkor még a Magyar Területi Színházhoz - Komáromba. Ott két évet töltöttem, aztán két évig katona voltam, majd Kassán játszottam 15 évig. Ott mindenféle pozícióban előfordultam, természetesen színészként elsősorban, de voltam művészeti vezető, voltam igazgató is, és ha kellett, akkor kellékeztem, súgtam, stb. Egy teljes színházi karriert futottam be ekképpen. Kassán otthon voltam, hiszen amúgy rozsnyói vagyok. Aztán 2001-ben hozta úgy a sors – mondom így -, hogy Komáromba jöttünk a feleségemmel együtt, aki szintén a színházban dolgozik, igaz, nem színésznőként, hanem marketingesként.
– A legkedvesebb egy kisvárdai élmény 2001-ből. Akkor még Kassán voltam, és onnan jöttünk a fesztiválra Camus Caligulájával. Én játszottam a címszerepet, s arra kaptam életem első alakítás díját. Éppen most nézegettem itt a Művészetek Házában a falon lévő fényképeket, kicsit nosztalgiáztam… Csiszár Imre rendezte az előadást, s a darabnak szintén zseniális volt a szövege! Arra is érvényes volt az, mint A Glembay házra, hogy egy kötőszót sem lehet téveszteni, mert úgy eltéved az ember, hogy nem keveredik ki belőle. Egy másik nagy szerepélményem is Kisvárdához kötődik. Két évvel ezelőtt – természetesen akkor már Komáromból - Székely Csaba Bányavakságával jöttünk ide. Én alakítottam Incét, a polgármestert, s ezért a szerepért is megkaptam a legjobb férfi alakítás díját. Szintén lélekemelő érzés volt... Amúgy Kisvárdán már hosszú-hosszú évek óta visszatérő vendég vagyok, rengeteg szép élmény fűződik számomra ehhez a helyhez.
