A színdarab szövegét Mohácsi János és a szereplők közösen válogatták. Gerincét személyes visszaemlékezések adják, Claude Lanzmann Shoah című filmjének textusán kívül – mint az Mohácsi János előadásaiban megszokott – számos vendégszöveg is található benne. Az esettanulmányok, túlélők visszaemlékezései, szépirodalmi művek, naplórészletek, történelmi források, jegyzőkönyvek és személyes gyűjtések segítenek a korabeli atmoszféra és a történelmi kor bemutatásában. A vallomások és írott anyagok közé ismétlődően önirónikus és karakteres zsidó viccek ékelődnek, amelyekben ugyanez a sors fogalmazódik meg, a humor érthetőbbé teszi a tragikus történelmi hátteret is – mint minden igazi színházban: a tragikum a nevetésen sejlik át.

Na és akkor tömegesen szaladtak neki a magasfeszültségű drótnak ott a lányok. És azt mondja nekem az egyik jászapáti barátnőm, hogy "Gyere, szaladjunk neki a drótnak!" Mondom: "Hülye vagy te? Dehogy szaladok!" Asszondja: "Mér nem?" Mondom: "Ide figyelj! Ha én most neki szaladok a drótnak, és ezek másnap elveszítik a háborút, engem a másvilágon megüt a guta!" Aki ezt hallotta körülöttem, mindegyik elkezdett röhögni. Aznap egyetlen öngyilkos nem volt. Egyetlen röhögésért. (Moller Ágnes)