Mint egy mai kávéház, valahol egészen közel, egy kis terecskén, a megszokott törzsvendégekkel és angyali jóságú tulajdonosával – ez az ismerős kis kávéház a helyszíne egy egészen ismerős történetnek, valami kis életnek, ami itt és most alakul, ezen a terecskén, jó és rossz emberek között, jól-rosszul. Legtöbbször rosszul. Néha – egy kis segítséggel – jól.

A komédia cselekménye tehát egy kis terecskén játszódik a 17. sz. Velencéjében vagy máskor, máshol, ez mindegy. A lényeg, hogy itt találkozik nap mint nap Don Marzio, a pletykára éhes öregúr, Engino, a könnyelmű fiatal kereskedő, Leandre, a kártyás álgróf, Pandolfo, a kártyabarlang tulajdonos, Ridolfo, a jóindulatú kávéházas és a nők...



A terecskétől elválaszthatatlan Ridolfo, a kávéház-tulajdonos és az egyik törzsvendége, Don Marzio között különös verseny zajlik. Az egyik mindenáron segíteni szeretne az embereken, a másik pedig folyamatosan újabb és újabb konfliktusokat gyárt, puszta pletykálkodással. Az egyik hisz a feltétel nélküli jóságban és szeretetben, a másik magányos, és nincs senki, aki megérdemelné a szeretetét. S életük színterén, a terecskén, ahol egészen hétköznapi dolgok történnek, mindketten igyekeznek a dolgokat a maguk módján irányítani. A kávéház kettejük különös párviadaláról szól. Goldoni számos drámaírói erényének talán legfontosabbika, hogy nagyon ismerte az életet. Tudta, hogyan élnek az emberek, hogyan éreznek, hogyan szeretnek, és hogyan ártanak egymásnak.



A drámai cselekmény csak részben zajlik a terecskén; részben ugyanis a színfalak mögött, azaz Pandolfo kétes játékházának szobáiban játszódik. A játék során az emeleti szobák, illetve a térre néző ablakok is szerephez jutnak, bekapcsolva a nézőket az általuk nem látható eseményekbe. Ezeknek csupán visszhangja jut el a terecskére, mégis fontos, hogy létrejött a kapcsolat a zárt színtér és a színfalakon kívül folyó játék között.