Veszélyes szerkezet egy gramofon. Alcide Chanal éppen üzenetet rögzít vele, hogy távol élő húgának esküvői gratulációt küldjön, de bekapcsolva felejti a felvevőt. Így azt is visszahallgatja később, amint felesége megbeszéli az esti randevút gyerekkori barátjával, Émile Renauxval. Rajtaütés, rendőrség, ökölharc... Dominóként borulnak a házasságok, válnak Chanalék, Renauxék, kézről kézre járnak az asszonyok és nincs megállás, mert minden szerető unalmas zsarnokká válik, amint férj lesz belőle. Briliáns bohózat a francia vígjáték nagymesterétől a házasság természetéről.



(Ady Endre megnézte a darabot Párizsban, és azt írta: E bolondos, könnyű darab felett a hangulatok tarka illatfelhői lengenek. Nevessenek, de egy helyütt a darabban szinte megható, nemes poézis strófái csöngenek. Merészen kacérkodik néha a legszivárványosabb filozófiával, sőt magával az irodalommal...” Egy évvel később Ady megnézte a darabot Budapesten is: „Feydeau úr, ez az elmés ember annyi intelligenciával még nem volt elmés, mint e darabjában. És micsoda őrületesen bolondos helyzetek és figurák. Szikrázott úgy, hogy a szikrák rózsacsokrokat rajzoltak. De azért nem volt ez egészen léha este. Feydeau könnyek között tréfált. "