Színházak
Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
Tolnai OttóKönyökkanyar
- MamaVarga HeniG. Erdélyi Hermina
- EleonóraNagy Abonyi SaroltaBéres Márta
- LuxMolnár Zoltán
- PolgármesterMolnár Zoltán
- SofőrPletl Zoltán
- MedvePletl Zoltán
- rendezőUrbán András
- díszlettervezőPerovics Zoltán
- jelmeztervezőÁnyuska
- látványPerovics Zoltán
- zeneMezei Szilárd
„Éppen abban gyönyörködtem, hogyan vált át a kobalt ultramarinra. A tengerészkapitány is megdicsérte ezt az átmenetet. Egyszer elmesélte, hogy az alkony liláját és a hajnal ultramarinját a legnehezebb elviselni a nyílt tengeren is. A kánikula és az éj letaglóz, de az alkony lilája és a hajnal ultramarinja gyökerestül kitépi a szívedet…
Mondom én, hogy mégiscsak a mennyországba repültünk. Rettegtem, nehezebb lesz, vagy elvétjük és a pokolban érünk földet. Vagy a kettő közé szorulunk, attól rettegtem legjobban: a kettő közé szorulunk a koszos semmibe…
Tudtam, hogy valahol léteznek ilyen viaszosan csillogó testek…”
Lassan, csikorogva széthúzódik a nehéz, vörös függyöny. Lehullott vakolatú téglafal. Az ablakokban muskátli. Abban a pillanatban, amikor elfogy a közönség türelme: az egész fal kidől, szinte rá a közönségre. Amilyen hirtelen hangzik fel a nagy robaj, olyan hirtelen hal el. Ahogy a por elül, s a szem megszokja a félhomályt, két nagy szoba sejlik fel.
Az utcai téglafal valós, a benti válaszfal kulisszaszerű.
Jobbról nagy fehér családi ágyban trónoló idős hölgy. Fején törülközőből turbán. Kezében egy ráma nélküli olajfestmény. A fal, a falak leomlásának pillanatában, az ütéstől repült a kezébe a kép. Saját festménye.
Csak most kezdjük megérteni, hogy valójában mi is történt. A bal oldali szobába belefutott egy pótkocsis kamion. A kamion lópatkókkal teleaggatott orra egészen a színpad széléig nyomul. Az egyik hatalmas kerék kilyukadt, süvít belőle a levegő. Majd lassan elcsendesedik minden. A falusi hajnal édes neszei. Csak a másik kerék forog a levegőben.
Tolnai Ottó: Könyökkanyar
2003. 06. 14.