Egy manifesztum arról, hogy oxigén nélkül nem lehet élni.

Vagy igen, de akkor talán nem érdemes.

Igaz, mi megmondatott a régieknek: ne ölj; ne tekints kívánkozva; ne esküdözz az égre; ne állj ellene a gonosznak; ne állíts magadnak bálványokat; ne ítélkezz; és gyöngyeidet ne hányd a disznók elé.

De amikor fuldokolsz, minden törvény érvényét veszti.

Ha végre oxigénhez jutsz, a mellkasodban a tüdők táncolni kezdenek, és elsodornak egy olyan országba, ahol semmi más nincs, csak tánc. És tánc. És tánc. És zene.

Szóval az Oxigén egy koncert.

És mi azt keressük, hogy mitől színház is.

Vajon tudunk-e szabadon lélegezni az ősi törvények mentén ebben a zavaros, kettészakított világban?